1965. szeptember 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

179

- 87 f ® ' '

Felvetődött az a kérdés, hogy a színházjegyek árához az állami bevételből egy milliárd forintot adunk. Ha a színházaink mindig telve lennének, akkor is ráfizetnénk. Itt sem vagyok holtbiztos abban, hogy ezt a dotációt azok kapják, akik nem szívesen járnának színházba, de eszel a juttatással rá lehet őket venni. Szerintem ez egy elenyésző kis rész.

Hát ha nem is lehet est a dotációt teljesen megszüntetni, de minimum a duplájára kellene emelni a színházi jegyek árát*

Esen azonban mi mint fővárosi tanács nem tudunk változtatni, a Minisztertanács előtt ott van a Művelődésügyi Minisztérium jelentése, hogy 16.50 forint a ráfizetés minden jegyre és igény van arra, hogy esen változtatni kell. Nem tudom ponto- san, hogyan fog kialakulni a dolog, de biztos,,hogy nem a 400 éves müsorpolitika miatt ráfizetésesek a színházaink, mint Bezur elvtárs mondta. A Hamlet most megy 235-ötödször a Madách Színházban, pedig azért is visszanyúltak jé egy-két évszázadot és van olyan mai dráma, amely három előadás után megbukott, pedig csal: néhány hónapra nyúlt őrte vissza a színház. Itt arról van szó, hogy tudnak-c aláír a múltban, akár ma vagy holnap megírt olyan darabokat bemutatni a színházai:, amelyek a közönséghez szólnak, mert vannak Írásművek, amelyek a közönséghez fognak szólni a kommunizmus csúcsán is. Nyilvábvaló, hogy Petőfi Sándornál: 1842-ben megirt verseit a kommunizmus legfelső fokán is olvasni fogják ós az is nyilvánvaló, hogy az 1951-ben megirt csasztuskákat már 1965-ben sem hallgatjuk végig, mindig a mü tartjf'ma és nem a keletkezésének az ideje dönti el, hogy van-e siker vagy nincs.

Nem értek egyet azzal, amit Bezűr elvtárs a lakosság megadóztatásával kapcsolatban mondott. Azt mondta, hogy as adójövedelem egykilencedét fizeti be a lakosság közvetlenül.

: — j

■ 1 “ - —^^HMM