1965. szeptember 28. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
134
' És ha tetemes az a szám, amit a 150 négyzetméterből le kell vonni, úgy érzem, hogy a városfejlesztés kapcsán ezt a kérdést is, mint gondolatot, érdemes megismerni és érinteni. A beszámoló során nagy örömmel hallgattam Saslós elvtárs adatait. Nagy megnyugvást jelent, hogy a vízellátás terén el fogjuk érni az egymillió köbméteres szintet, és még megnyugtatóbb, hogy az ipari lizemek nem szükségszerűen fognak ivóviz-minőségü vizet felhasználni, - ha pedig felhasználnak ilyen vizet, akkor megfelelő költséggel hozzájárulnak az ivóvizhálózat fejlesztéséhez. A két háború között kétharmadrész jutott a lakosságnak és egyharmad-rész az ipari üzemeknek. Most ez az arány fordított, és csak egyharmad-rész jut a megnövekedett létszámú lakosság ellátására. Ha magas házakat fogunk épiteni, ezzel a kérdéssel fokozottabban kell foglalkozni, annyival is inkább, mert a vízhálózat túlterheléséből származó egészségügyi károk - bár Budapesten ilyenek nincsenek - világméretekben szaporodnak, és - 3 milliárdnak véve a világ össz-népességét - 500 millióra tehető egy év alatt az ivóvízből származó bélhurutos megbetegedések száma. Ez igen nagy szám. Szeretnék még az ingerdus háttérből származó egészségügyi hátrányokkal foglalkozni. Az, hogy a városi ember örökké nyüzsög, mozog - eléggé köztudott dolog, é a vidéki ember higgadtsága, nyugodtsága mindnyájunk által észlelt kont- raszt. Az is köztudott dolog, hogy a városi ember az álmatlanság ellen sokkal több altatót szed be, mint a vidéki ember. Egy osztrák közleményben olvastam azt az adatot, hogy a 7 milliós lakosságú Ausztriában az altatószerekat előírd orvosi vények száma egy év alatt a háromszorosát teszi ki a lakosság számának, ami azt jelenti, hogy Ausztriában egy évben minden személy háromszor vált ki altatószereket előiró orvosi szelvényt. De talán még nagyobb problémára mutat rá az az adat, amelyet egy másik helyen olvastam, hogy Angliában a pszichés okok miatt a munkából való átmeneti kimaradásokra az angol társadalombiztosítás nagyobb összeget fizetett ki, mint amennyi veszteség a sztrájkok következtében kiesett munkaórák folytán érte. Ez iszonyúan nagy szám, - és nyilvánvaló, hogy mi a táppénznél érezzük meg az ilyen pszichés okok következtiben előálló kimaradásokat. Érdemes tehát az ingerdus háttérből sfeármazd egészi J ______________________ /I3M __J | „ ;- 46 -
