1964. december 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

244

r ~ ~ : __T

^ -75/bí

Az ember otthag ja a Köztársaság-tér ragyogó palotáit, felszáll valami járműre és 10 perc múlva elérkezik eg na gon kellemes parkba, vizparton, ahol felépítették már az egész ország minden - építészeti stiMsát, tehát mindenféle népi építészeti házat. Félórát sétál az ember és mogistéri az egész Romániát, anélkül, hog kimozdult volna Bukarestből. Ez nálunk is nagon hiányzik. Több szempontból is. Egrészt mert a mi mostani idegenforgalmi / ócaink, üköt a belvárosra, akár a Várra gondolunk, a külföldi tulajdonkép- pen észre sem veszi, hog Budapest az égik legkedvezőbb fekvésű világvárosa Európának, mert remek zöldövezete van, kitűnő leve- goje van, stb. Ha viszont ide a tájmúzeumba kimeg, eg úttal leve/.őn ia van. De az is igaz, hog a saját budapesti embereink sem nagon ismerik, hog mi van az országban. Tárgyalni fogjuk majd a belvárost. En azt hiszem, uog az egész belvárosban nem lehetne találni olyan ü-10 éves g ereket, aki tudja, hog mi az az is%

tálló. legfeljebb akkor érti meg, hog ha azt mondjuk neki, hog lógarázs. Hog mi a garázs, azt tudja, a lóról is hallott. ©» kettőt összekapcsolja: ez az istálló. Ha van eg tájmúzeumunk, akkor* a 3aját budapesti lakosságunk is közelebb kerül a vidékhez,

^ az országnak ahhoz a másik részéhez, amelyet inkább csak mumusként emlegetnek, hog* vigázz, mert vidékre kell menni.

I ^

x

V

I ' 1

\

I S

N

M

wawnil ______________