1964. december 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

181

\ - 13 - 15 - ^ > 3ával. Tálcaként nem egy lényegeo é3 rendkivül nagyjelentőségű kérdést akarok előhozni, hanem éppen az ellentétek hangsúlyozásá­nak a kedvéért egy apró kérdést, amely mégis állandóan felvetődik: a liftkulcs éa a kapukulcs kérdését. Nem a liftkulc3 és a kapululcs kérdéséről akarok most beszélni ennek az előterjesztésnek a tárgya­lása során, hanem csak m példaként hozom fel. De ezen keresztül szeretném megvilágítani, hogy úgy érzem, hogy ilyen esetekben a Tanács még viszonylag kisebb kérdésekben sern lehet teljesen ura és gazdája saját területének. Szeretnék tehát a tanácsülésnek, mint a testületi munka egyik legjelentősebb formájának a folyamatához hozzászólni. A jelentés foglalkozik azzal, hogy a tanácsüléseken általában korlátozott az idő és ezért egyes tanácstagok kifogásol- ' ják, hogy nem tudják elmondani véleményüket, más tanácstagok vi­szont a tanácsülések elhúzódását kifogásolják. Amikor egy-egy kérdés érdemében kerül a tanácsülés napirendjére, mint akár az egészségügy, vagy a közelmúltban a köz­lekedés kérdése, úgy gondolom, hogy a tanácsülési hozzászólásokat illetőleg kívánatos volna, hogy ha a tanácstag saját választókerü­leti problémáival áll a tanácsülés elé, azt előzze meg az ügyben valé előzetes és alapos tájékozódás az illetékes szakigazgatási ► szerveknél. A tanácstag csak olyan problémát hozzon a tanácsülés elé, amelyben a Tanácsnak, mint testületnek vagy valamelyik állan­dóbizottságának állást kell foglalnia, ill. el kell járnia. Egyéb­ként pedig budapesti szintű felvetésekkel foglalkozzanak a hozzá­szólások. p Foglalkozik a jelentés azzal is, hogy a tanácstagok ritkán élnek interpellációs jogukkal, holott a jelentés kívánatos­nak tartja; hogy bizonyos kérdésekben a tanácsülés szine előtt kérdezzék meg a VB-t. Úgy érzem, hogy az interpelláciős jog gyakor­lásával kapcsolatban ahasznos lenne a 39/l95o. sz. fővárosi tanácsi tendeletet bizonyos tekintetben módosítani. Ennek a rendeletnek 11-12./ pontja olyan értelemben rendelkezik, hogy miután az inter­pelláló fővárosi tanácstag nyilatkozott abban az értelemben, hogy a választ elfogadja-e vagy sem, a kérdés felett további hozzászó­lásokra módot adni nem lehet és szavazásra kell feltenni a kérdést. I U MA I

Next

/
Thumbnails
Contents