1964. szeptember 29. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
153
.................... I I }- 67 Megkrifcizáltuk azt a helyzetet, hogy a körzeti orvos megmaradt a régi vóny-folirónak, vagy postásnak, miközben azt aliitjUi., hogy egy kollektívában uolgozik és ilyen módon közelebb viszi a ouóo^ibó tevékenységet a betegekhez. Ezt Kerekes elvtárs mondotta, ...ivei abban, amit elmondott, rengeteg igazság van, azért -eg mell állapítani, hogy csak részleges eredményt értünk el, - a sok fáradság és nagy erőfeszítések ellenére, mert még mindig igen sok régi-tipusu körzeti orvos van, aki a betegeket igy osztályozza, A valóságban tehát még messze vagyunk az elgondolástól, a szakellátás levitelétől, azonuan ez erős célkitűzésűnk és ehhez a főváros minden részén me0 kell teremteni a feltételeket, A szükséges feltételek és a megfelelő káderek nélkül a kivunt magas színvonalat nem érhetjük el. Csak azt allithatjuk, hogy sok helyen elértük azt, hogy a körzeti orvosok tekintélye és munkájuk minősége megjavult. Miklós elvtárs joggal nelyteiejútette azt, hogy a köszönet-nyilvánitusok során nem emlékeztünk meg a SZOT-ról és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsáról, mint segítőtársakról. Eszel kapcsolatban legyen szaoad azt mondanom, aogy ezt mélységesen sajnálom. Amikor azonoan Készéi elvtársra nézek, benne elsősorban a mi végrehajtóbizottságunk tagját latom; amikor Miklós elvtársra K nézek, elsősorban azt latom benne, hogy vele sok melyen és ugyszólvan minden heten együtt vagyok, de Miklós elvtars fővárosi tanácstag és az egyik állandó bizottságunk tagja, igy tehát nem is jut eszembe, hogy 0 az SzTK Pestmegyei es Budapesti Alközpontjának igazgatója, siklós elvtarssal a Budapesti Pártbizottság egészségügyi albizottságában is együtt üljünk, amelyről megirjuk, hogy milyen szerepet tolt be a főváros egészségügyének irányításában. Most pótolom a mulasztást és tisztelettel bejelentem, hogy amikor a tömegszervezetekre gondoltunk, azok között elsősorban a bZOT-ra ós a Szakszervezetek Budapesti Tanácsára gondoltunk. Ugyancsak Miklós elvcárs kritizálta meg kórteremfejlesztési gyakorlatunkat• Az igaz, hogy mi kórtermeket fejlesztünk és nem komplett kórház-fejlesztéseket v,égzünk, ami a legtöbb esetben nehezsegeket okoz. Ugyanis mit sem azzal, hogy egy beteget, aki gyógykezelésre szorul,elnelyezünk egy kórházi ágyon m 12^ _______________________________; ‘ •'I 2" y f \ -teiWíAw* *
