1964. szeptember 29. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
103
— vek megbetegedése az ipari jellegű településeken, igy Budapesten i3 magasabb az országos átlagnál, azt nem kell külön bizonyítani. A nemzetközi irodalomban az angolok foglalkoztak legtöbbet ezzel a kérdéssel. Érthető is ez, hiszen náluk a legrégebbi ez a kérdés, viszonylag legkoncentráltabban az angol iparvidéken jelentkezett ez a kérdés, ahol még a klimatikus viszonyok, a tenger közelsége, az állandó felhőtakarók és egyebek is csak 3ulyostbitották a helyzetet. Az 1952-es londoni ködkatasztrófa idején a ködkatasztrófa 5 napja alatt a halálözáaok számának emelkedése az átlaghoz képest magasabb volt, mint 1852-ben a londoni kolerajárvány napi halálozási száma. A mi klimatikus viszonyaink természetesen lényegesen kedvezőbbek. Magyarországon és Budapesten ködkatasztrófa még nem volt. De ha nem kisérjük kellő figyelemmel ezt a kérdést, számunkra is létezik ez a probléma, az anyagcserére való ráhatással. Az angol adatok pl., amelyekhez a magyar tapasztalatok is eléggé közel állanak, a krónikus hörghurutok száma kb. kétésfélszerese az olyan területekhez képest, amelyeknek levegője nem szennyezett. Ez Budapestre is áll. A krónikus hörghurut pedig nemcsak azt jelenti, hogy a beteg köhög és köpköd, saját és környezete éjszakai nyugalmát tönkreteszi, hanem lineáris összefüggés is van a legsúlyosabb következmény, a tüdőrák kérdésével. A halálozási statiszti- * Ka szerint Magyarországon jelenleg minden 5. ember rákban hal meg és az összrákhalálozást loo-nak véve három rákféleség: a női nemzőszervek és az emlők rákja, a férfiak gyomorrákja, valamint a tüdőrák a loo-ből elvisz 6o-at. Következésképpen, a tüdőrák kopog az ajtón és a tüdőrák rossz operabilitását figyelembevéve, szemben a nőgyógyászati rákokkal, amelyeknek esetében a korai felismerés jelentős százalékban teljes gyógyulást enged: nemcsak ezt a magas százalékot jelenti, hanem következményeiben a halál felé vezető ut első, néha talán utolsó állomása is. Érdemes tehát a levegőszennyezettség kérdésével foglalkozni. Hozzá kell ehhez tennem azt is, hogy a levegőszennyezett- ség, döntően a kénsav, hallatlanul rongálja középületeink mészkő- burkolatát. Nem véletlen az, hogy 4o évenként újra kell faragni a Parlament ós a Mátyástemplom kődiszeit. Most, hogy keményebb mészköbül vannak, valamivel talán tovább fognak tartani, de ha a leve- gészennyezette ég koncentrdciéja emelkedtk, akkor negint rorlani AnX [ _____________________ Co I
