1964. március 17. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
152
költőiéi vonó rendelőnek a létesítését a IX.kerületben, - mert sajnos, az alkoholizmus élvonalába tört fel a IX.kerület, és ezzel párhuzamosába bűnözések száma is megnövekedett a IX.kerületlen. Kost nem tudom, hogy csupán egy rendkívül szerencsés véletlenről xse van-e sző, vagy ennek tudatában épitteti az egészségügyi osztály 600.000 forint költséggel az alkoholéivonót. Az elkoholelvonók száma Budapest 22 kerületében összesen 8 darab. Áldásos munkát fejtenek ki, de részben sziszifuszi munkáról van szó. Azon az értekezleten én, aki orvos létemre rendkívül sokszor kerültem érintkezésbe az alkohollal,bőséges tapasztalatokat szereztem, - pedig azt hittem, hogy az alkoholi mus vonatkozásában már nem fogok uj dolgokat hallani. De csalódtam, mert nagyon sok uj adatot ismerten reg ebben a vonatkozásban. Kissé a magáHmpulziv és türelmetlen modorában szóltam hozzá a dologhoz, de hozzám hasonlóan 3zólt Fái Boris elvtársnő is, aki szintón keveselte azt a tempót, amelyet az alkoholellenes mozgalom terén követünk már évtizedek óta. És úgy látszik, azért vagyunk türelmetlenek, mert tetteket akarnánk látni. Annyi jogszabály és rendelet áll rendelkezésünkre, hogy azokkal csupán csak élni kellene. De amig ebben az országban az egyik oldalon antialkoholista ankétek, előadások folynak, a televízióban, a rádióban és a gyűléseken, és amig ezeket nem követik tettek: addig eredményeket nem várhatunk. Az embernek sokszor az az érzése,- amint azon a gyűlésen Palécz dr.nonaotta - hogy egy gitt-egylet gyűléséről van szó: A gróf, a gróf a vizbe fűlt, mentsük meg őt, mentsük meg őt! Bem vonom kétségbe a nevelés jelentőségét, - sőt: a nevelést állandóan folytatni kell, nem szabad feladni a harcot- de térjünk rá xxfcx az adminisztratív eszközökre is. Dacára minden • előadásnak: 250.C00 számon tartott alkoholista van az országban. Ebből 50.000 a megrögzött, a lelkileg elferdült alkoholista, a társadalom ellensége. Nem azt mondom, hogy az alkoholizmus magyar specialitás, hiszen a Nyugati országodban sokkal többen isznak, mint nálunk. Ám tegyék, -hiszen az, hogy a kapitalista országokban isznak, természetesen az ő dolguk. A szoc/alista társadalom azonban nem engedheti meg magánál: ezeknek az elemeknek a grasszá- lását. Nyilvánvaló, hogy az alkoholizmust nálunk másképen kell nézni, mint a többi mérget. Kert - úgy látszik - az emberek I I All ■ , - 19 -
