1963. december 20. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
146
telezettségüket ezen a területen is kezdték kibontatkoztatni. Olyan tapasztalatok is vannak, hogy az ügyintézés ugyanakkor nem lassult, de csökkent a fellebbezések száma. Ez azt jelenti, hogy ha elsősorban a kerületi tanácsoknál 3ikerül ezt érdemben bevezetni, akkor aokkalkevesebb lesz a törvényeknek meg nem felelő határozatok száma és igy kevesebb fellebbezés kerül a II. fokú szervekhez. A hatósági döntések is megalapozottak lesznek. A szakigazgatási szervek tekintélye is növekedik azért, mert az állandóbizottságok állásfoglalása ugyanakkor rangot ad határozatuknak: határozatuk alaposabban meg van beszélve és jelezve van benne, hogy az állandóbizottság is egyetért vele. A hatáskörök átadásának kérdéséről csak annyit, hogy sokszor felmerül, de sokszor nem gondoljuk végig, hogy mit jelentene, milyen hatása lenne, ha meggondolatlanul adnánk át hatósági jogköröket. Dávid elvtárs utalt erre. Hatósági jogkört társadalmi szerveknek átadni, nem a helyi tanácsok feladata. A helyi tanácsok saját hatáskörükben ezt nem tehetik meg. Elsősor* bán törvények, tvr-ek, de legalább is minisztertanácsi rendeletek fognak egy-egy ilyen kérdést szabályozni és a szabályozás^ az ország valamennyi tanácsára is kötelező lesz, hogy valamennyi tanács egyértelmüleg fejlődjék ebben az értelemben az egész országban. Ehhez országos felmérés és állásfoglalás szükséges, mert különben súlyos zavarok lennének a szocialista törvényességgel és nem lenne biztositva, hogy a Tanács úgy működjék, ahogy működnie kell. Azt is vizsgálni kell az átadásnál, hogy az átvevő társadalmi szerv mennyire van felkészülve, mennyire értek meg nála azok a politikai feltételek, amelyeknek alapján a munkát tartalmában is,de szervezetileg is el birja végezni úgy, hogy a lakosság ne szenvedjen belőle érdekhátrányt. Szóval figyelembe kell venni, hogy mennyire érett meg az adott társadalmi szerv arra, hogy hatósági jogköröket átvegyen. t j Á5Í> ■ I 1 4W- * . .
