1963. szeptember 20. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
251
L íelTStstt, as akadémiai telep hőnek kiszűrésének problémáját a lehetőr séghez képest áldják meg, hogy a legközelebbi beszámolón már ilyen ^ méden tudjanak bejelentést tenni* Helyesnek tartja az állandó bizottságoknak a tanácsülésen roló beszámoltatását. Sajá* munkamódszerükből bejelenti, hogy az oktatási állandó bizottság a kerületi állandó bizottságikkal való együttműködés érdekében,-az anyag egyidejű megküldé- sérel - ninden ülésre meghív két kerületi kb elnököt. A 2./ napirendi ponttal kapcsolatban hangeatatja, hegy nagyon helyes a kerületi tanácstagok beszámolóinak időbeli széthúzása azért, hogy a beszámolókon a fővárosi tanácstagok részt tudjanak venni. A 2./napirendi tárgy határozati javaslatának 4./ pontjával egytltért, mert sohasem tapasztalta még, hogy felelősségre vontak vclna egy tanácstagot is azért, mert tanácstagi munkáját nem végzi eredményesen vagy a tanácsülések* ről tárol marad. Varga Gyula a tanácsi demokrácia kérdésével foglal* kozik. Konkrét példával támasztja alá, hogy a demokratizmus nem mindig valósul meg. Ezek után felhívja a figyelmet arra, hogy a IX.ke- rületi~tanáestagok kérték annak a felülvizsgálatát, hogy a József Attila-telepen,- amelyre a tervezettnél jóval több ember költözött - as uj iskolák tanterem-számát emeljék fel. Az áprilisi tanácsülésen a vita befejezése és az előadó válasza után mindezt elmondani nem tudta. Ezek után indítványozza, hogy a tanácsülés mindenkori elnöke külön-külJn szavaztassa meg a kiküldött anyagot, a szóbeli előterjesztést és a hozzászólásokra adott választ, mert előfordulhat, hogy valamelyikkel a tanácstag nem ért egyet és ka módosító javaslatot akar tenni,arra a lehetőséget biztesi tani kell. Rőder Edit felszólalásában a bürokrácia kérdésével foglalkozik, amelyet nagy általánosságban az emberek a jogszabályok merev alkalmazásának, a paragrafusokba valő " kapasskedásnak tekintenek. Álláspontj? szerint azonban - és ezt példákkal is bizonyltja - a bürokrácia rendszerint nem a törvények me* rév alkalmazásából, hanem a törvények be nem tartásából adódik. Ezután rátér a lakóbizottságok munkájára, amelyek mint a lakóterület legkisebb sejtjei valóban az egész társadalmi élet demokratizálásának igen jelentős tényezői. Meg kell állapítani azonban azt is, hogy a lakóbizottságok a mai formájukban és szerkezetükben még nem képesek megoldani azokat a feladatokat, amelyek rájuk hárulnak. Ezután a lakásügyi jogszabállyal foglalkozik, amely véleménye szerint jó. Nerr a jogszabályban rejlő hiba az, hogy olyan esetekben, amikor a biró- . ság elrendeli a végrehajtását, a végrehajtás foganatesitása céljából megkeresi a tanácsot, a tanáos azonban a határozatokat nem hajtja végre azért, mert a szocialista együttélés szabályait megsértőknek nem tud másutt lskást biztosítani. Ezután kéri, hogy a tanácsúiési tárgyserezatot nem 8 nappal , hanem azt jóval megelőzően kapják kézhez annak érdekében, hogy az ülésre megfelelően fel tudjanak készülni. Előaáé válaszúnak elején kijelenti, hogy nem kiván ► valamennyi felszólalásra reflektálni, és C3ak azokkal a kérdésekkel feglalkozik, amelyekkel kapcsolatban vita volt, vagy amelyekkel nem ért teljesen ogyet. vagy amelyekkel kapcsolatban határozathozatal szükséges. Elsőként a lakóbizottságok szerepével és helyzetével fog* lslkozik és megállapítja, hogy a lakosság valóbún őket terheli elsősorban a problémák tömegével. A lakosság általában nem tudja, hogy melyik ügyben kit és mikor kell bántani. Itt példaként megemlit a XlV.kcrületi tanács végrehajtóbizottságát, amelyet a televízióban óa másutt is felelősségre vontak, hogy miért nem rendezték a Rákos- ( patak medrét. Először is egy kerület nem tehet arról, ha a Szilas- 9 -
