1963. szeptember 20. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
199
az én meggyőződésem szerint a felszabadulás után 10 évvel nem lehet Magyarországon olyan állami hivatali szerv, amelyben csak rosoz emberek vannak. Csak rossz emberek csak olyan helyen tömörülhetnek, ahol a légkor is rossz. Nálunk a légkör jé, a politikai célkitűzések jók, a kormányzat szándékai helyesek és igy nehezen tudom elképzelni, hogy lenr.e egy olyan palota Pucapesten, amelyben dolgozik 12oo ember és az 12oo-ről lepere- nin- ani deT/kívülrol rájuk hat# helyes irányban. Hozzáteszem persze, hogy egyedekről azonban sokesetben elképzelhető, hogy minden jó ráhatás lepereg róluk, csak a rossz marad meg bennük, és igy rossz a magatartásuk, helytelenül reagálnak dolgokra. Hadd tegyek azonban hozzá még egy dolgot. A világon a legszebb dolog, emberekkel foglalkozni. Ez igaz, ax iezíüc Í sxknr de rendkívül nehéz. Akinek ügyfelekkel kell foglalkozni, embereket kell fogadni, az megmondhat ja, hogy ez bizony; rendkívül fárasztó. A magam esetéből is elmondhatom, ho ,y sz ember meghallgatja az első, a második, a harmadik kisbajt, nagybajt, fegyelmezi magát, hogy ne legyen udvariatlan, de a tizediknél, egy egészen ártatlan és egyszerű dolognál már fel fog hergelcdni, nem tud mértéket tartani és barátságtalanul viselkedik. Ez persze nem legalizálja a barátságtalan és udvcsriatlan viselkedést, hanem azt mutatja, hogy megfelelő körülmény.’eket kell teremteni, hogy rendesen tudjon az ügyfelekkel foglalkozni. Csak mintegy zár#jelképpen: Sajnos, a fizikai feltételei annak, hogy a Fővárosi Tanácsnak és jónéhány’ kerületi tanácsnak a dolgozói jól foglalkozzanak az ügyfelekkel, nincsnek meg. Egészségtelen, sötét, zsúfolt, nem egészen tiszta helyiségekben kell dolgozniok. Sz is befolyásolja az emberek magatartását. Elhatározott szándékunk, hogy segítségére vagyunk minden tanácsi apparátusbeli dolgozónak, elei bevált ezen a területen. Reménytelen esetben is lehet valamit segíteni az illetőn, hogy a kor szellemét megértse és annak megfelelően dolgozzék. A következő téma, hogy egyáltalán érdemes-e beszélni arról, hogy a költségvetési és a községfejlesztési vitákhoz tartalékot képezzünk. Érdemes, vagy nem érdemes? Szerintem érdemes. Az elmúlt tanács', lés bizonyítja, hogy érdemes, mert a tanácstagok részéről elhangzott jónéhány jaA'K ju ' ' m r ’ - -« -
