1963. július 2. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

168

1 A tanácstag elvtárs felvetette az egyöntetű Ítélke­zések kérdését. A helyzet as, hogy ahány bottóper van, annyi la­kásügy is van. Ezt Ítélkezéssel megoldani nem lőhet. Ha történe­tesen egyszobás lakásról van szó, és ha felbomlik a házasság, ak­kor a biróság úgy dönt, hogy az egyik félnek el kell mennie. Kié legyen a laká3? Itt különböző szempontokat vesznek tekintet­be, ós ha gyermek van, akkor a gyerek érdekeit helyezik előtér­be. Azt is mérlegelik, hogy a házasság feldúltságához nolyik fél járult hozzá nagyobb mértékben, - rendszerint nind a kettő hozzájárulj. Mindaddig, ami3 a bíróságnak kell döntenie a lakás­jogot illetően i3, olyan Ítéleteket hozni, ás a tanácsoknak annyi lakást rendelkezésére bocsátani, hogy ezeket az Ítéleteket gyor­san, időben végre tudják hajtani, jelenleg nem lehet. Mi egy­szer felmértük a dolgot, és megállapítottuk, kogy akkor körül­belül 5*000 volt az ilyen bontóperekből származó birói Ítéletek száma Budapesten# Jogileg kellene rendezni ezt a kérdést vala­milyen má3 formában, ós akkor nem volna ennyi végrehajthatatlan birói Ítélet. Ami az utógondozást, a bö/“tönből szabadultai: rehabilitá cióját illeti, arra vonatkozóan van egy törvényerejű rendelet, hogy ezeket az embereket segítsük vissza a társadalomba 03 a mun­kába. A társadalmi biróság fejleszt se szakszervezeti fela­dat. kekünk csak as a kötelességünk, ho y munkával ellássuk a tár­sadalmi bíróságokat. Ehhez elsősorban az kellene, hogy működje­nek is. Nem értek egyet azzal, hogy ha bárki is a tanácsi dolgozók közül helytelen tájékoztatást ad, akkor mm ez azon­nali elbocsátást vonjon maga után. A körülményeket is meg kell nézni é3 mérlegelni kell. Nálunk elsősorban a nevelés a fő cél, és nem az azonnali kirúgás. Ez azelőtt volt divatban. Most a tanácstag elvtár3ak is kapnak ügyeket. Én azonban nem ilyen közbenjárásra gondoltam, hogy megsürgetik az elintézést, vagy megmagyarázzák as illető választópolgárnál:, hogy hova és kihez forduljon, vagy ha nem intézik el az ügyet, akkor az illetékes vezetőnél ezt jelzik. Közbenjárás alatt - sajnos - ná3t értünk, ami már súrolja annak az útnak legalább is a szélét, amely felénk vezet, a leghosszabb utcába, ahova nagyon könnyű bejutni, de sokáig tart, amig a végén abból az utoából kijön az illető. jí A(í- 4-6 ­_______________________—---------------------- ■ 1 . ^—■———■—>

Next

/
Thumbnails
Contents