1960. szeptember 30. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
69
> \ 5 percesek. Ilyen mostoha körülmények között az az érzésem, hogy Nagybudapest területén kevés gyógypedagógiai iskola működik. A szomorú helyzetkép elénk tárt adatai alapján azt mondhatnánk, hogy az oktató-nevelő munkában / N is ilyen nehézségek vannak ebben az iskolában. Megnyugtatóan lehet e tekintetben nyilatkoznom, mert a szakfelügyelő kertére is úgy nyilatkozott, hogy az ottani # fiatalaokból álló nevelőgárda hivatása magaslatán áll és a jóképességü gyakorié igazgató kartárs összefogásával szép pedagógiai eredmények születnek ezen a területen . , s. Ha valaki most meghallgatta Gyalmos elvtárs beszáv mólóját, s hallja az én felszólalásomat, akkor joggal felvetheti magában azt a kérdést, hogy ha ilyen szomorú a kispesti gyógypedagógiai iskola helyzetképe, akkor miért pont most és miért ilyen sürgősen állunk e 1 kérdés elé és miért nem hoztuk már előbb is felszínre. Meg kell mondanunk, az az érzésem, hogy kevés kerületben törődik a pártbizottság és a kerületi tanács any- * ^ nyira lelkesen a pedagógiai kérdésekkel, mint éppen Kispesten. Ezt bátran és határozottan nyilatkoztathatom ki, mert mi igazgatók is ezt érezzük, de ezt érzi az a 350 pedagógus is, aki a kerületben dolgozik. És ezt érzi a gyógypedagógiai nevelő testület is és ezt érezte át évekkel ezelőtt is, amikor az oktatási osz- ^ tály élére egy agilis fiatal kartársunk került, akinek az volt az első teendője, ho y végigjárta az iskolákat és azonnal megállapította a gyógypedagógiai iskolával lr^ J 8.
