1960. március 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

149

I ' s m w® idézett vitán. - beszéltünk sok mindenről, de a nők bevonásáról nem esett sző, illetve a jelentés nem vetette fel, holott a tisztaság ott kezdődik, ahol nők vannak és nem ott, ahol férfiak vannak. Hogy a lakás hogyan néz ki, az a nő dolga. Ezért lényegesnek tartom, hogy a fiatalság olyan társadalmi munkát végezzen közegészségügyi és tisztasági szempontból, amely segit e probléma megoldásában. Másrészt a nők tegyék tűrhetetlenné azoknak a férfiaknak az életét, akik nem akarnak tiszták lenni csak a lakásban, de hogy az utca hogyan néz ki, azzal nem törődnek. Ez pedig nagyon lényeges és a kettő szorosan összefügg egymással.

Lényegében Budapesten élni, lakni azt jelenti, hogy ezt a várost mi tesszük széppé, csinossá.

•

Azt mondtam az előbb, hogy nincs okunk szégyenkezni. Elvtáreak!

Én először jártam kapitalista országban 15 év után. Azzal a különbséggel, hogy én Bécsnek nemcsak a Ringjét, operáját és féi

nyes kirakatait néztem meg. Rómában sem a Szent Péter baziliká- \ ból, vagy a Mózes szobráról Ítéltem meg, hogyan élnek a dolgozók, hanem abból, hogy milyenek az utoák, mit esznek az emberek, milyen a színház, milyen a mozi. Egyáltalán ez nyújthat tiszta képet, s majd ezután gondoskodunk arról, hogy azok az elvtáraak,

►

akik külföldre járnak, nekünk ne-csak a bécsi kirakatokat hozzák elő, hanem az osztrák munkások és dolgozók életét^/ííincs o- kunk nekünk szégyenkezni azzal, amit elértünk. Mindig büszkén l mondtam Bécsben és Rómában, hogy ha eloltják a kirakatokban a

lámpákat, mindkét város olyan sötét, mint a Röppentyű utca. Nem akarom a Röppentyü-utcát megsérteni. Ilyen körutat, mint a mienk, én nem láttam se Bécsben, se Rómában. De olyanszép kirakatokat sem, mint amilyeneket mi az utolsó két esztendőben csináltunk.

De ha mi ezzel megnyugszunk, nem érjük el azt, hogy ez a város

1 i

9.

i