1959. december 18. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
83
í ! i v Az első kérdés az Ismeretterjesztés arányait érinti. Mint a beszámolóból is kiderült, a főváros területén elhangzó ismeli retterjesztő előadások száma megnyugtató, tárgyak szerinti eloszlása azonban kevésbé. Arról van szó, hogy még mindig sokkal több a humán jellegű előadás, mint a természettudományos. Hogy az előbbiek iránt nagy az érdeklődés, önmagában véve örvendetes, ennek részben az az oka, hogy Magyarországon az általános műveltség fogalma mindig a humán tárgyakkal függött össze, deá- \ kos, latinos volt, mig a természettudományos műveltség mindig is szakműveltségnek számított. Lehetett valaki müveit, nagytekintélyű ember, ha irodplmlladf müveit volt éa analfabéta a természettudományokban és megfordítva: az a természettudományosán művelt ember, akinek nem volt un. általános, szee humán jellegű kaitúrája, műveletlennek számit*. Azt hiszem, felesle- ges hozzátennem, hogy az ideális a harmonikusan, arányosan müveit ifjúság, amely sokoldalúan képzett és egyaránt Járatos a művészet és a természettudomány kérdéseiben. Ha ma fontosabhI nak tűnik a természettudományos ismeretterjesztés jelentőségét v hangsúlyozni, ez korántsem azért van, mert ifjúságunk az irodalom őa a művészet kérdéseiben biztonsággal mozog éa tájékozott, hanem elsősorban azért, mert a fokozott világnézeti neve- ► lés, valamint a közgazdasági, technikai oktatás ezt állítják paranoaoló követelményként az ismerettárjeaztés elé. A másik dolog, amit szeretnék érinteni, ifjúságunk Ízlése nevelésének kérdése. Azt hiszem, az előző kérdésnél nem kevésbé fontos felhívni a figyelmet arra, hogy milyen sok a tennivaló ifjúságunk Jó Ízlésének fejlesztése érdekében. Úgy gondolom, hogy ezzel a kérdéssel nem mindig Jól, illetve nem mindig elég K konstruktívan foglalkozunk. A mi ifjúságunkkal lényegében semmi baj alnos, zömében öntudatos, Jól dolgozó, hazaszerető ifjúság, k U , í ■ ■ewiw*
