1959. június 26. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
170
I l > I értek azzal, hogy Budapest vezető főrovooát fel kell hatalmazni, hogy ilyen esetben, amikor esetleg egy szemész-orvos esik ki valahonnan, én máshol kettő van, akkor hat íz kürt kapjon arra, hogy ezeket az orvosokat helyettesítés céljából átmenetileg át lehessen helyezni. Ilyen esetek nem nagyon gyakran szoktak előfordulni, vi- ^ ezont itt néha órákon belül kell intézkedni, m:rt ha itt meg kellene várni a rendes hivatalos utat és megoldást, az igen sok időbo kerül, a betegellátást rontja, ée politikaiig nem kedvező hangulatot kelt a betegek között. A beszámoló megállapítja az eddigi jelentős fejlődést, és ahogyan már most látjuk a második 5 éves terv fő vonalait, azt is látjuk, hogy a továbbfejlődés sokkal fokozottabb mértékben fog történni. Pártunknak, kormányunknak politikáját az egészségügy fokozott megbecsülése, ne; csak a politikai bizottság határozatában nyilvánul meg, - amely az első átfogó határozat 1945 óék, am az egészségüggyel foglalkozik - hanem a tervszánokban is. A követke- X zőkben csak három kérdéssel szeretnék foglalkozni, - olyan kérdésekkel, amelyekről az elvtársak említést tettek ugyan, de én fokozottabban szeretném azokat aláhúzni, egyben hangsúlyozva, hogy a hozzászólások zömével egyetértek. Az egyik kérdés az, hogy ez egészségügy a nép ügye legyen. Ez a politikai Bizottság hat ároza* ában benne van. Az a tény, hogy a Budapesti Pártbizottságban, vagy a kerületi tan les üléseken ós a tanácstagi beszámolókon foglalkozna) egészségügyi k'rdőr.ekkel, már nagy lépést jelent előre nzon cél felé, hogy nr. egészségügy valóban a nép ügye legyen. Mert bármilyen jól dolgozik is az egéez- ’ ségügyi hálózat, - és tudjuk, hogy nem egészen kifogártalonul dolgozik, egy csomó hibát még fel lehet találni - de ha bármilyen kifogástalanul dolgozna is, az egészségügyet nem lehet megoldani anélkül, hogy az a nép ügye legyen. Köböl elvtáro beszélt az üzemegées- oógügy helyzetéről; Budapesten hosrzu ide óta megindult a tisztasági mozgalom; ezek e kérdések sen kizárólagosan az egészségügy kérdései. Az, hoey mennyi Bu»apeeten a légy, összefügg azzal, hoey mennyi a szemét. Az, hoey mennek-e oltásra az emberek, vagy nem, az egészség- ügyi kultúrával függ öasze. Művelődéspolitikánk összességán belül az egészségügyi kultúra emeHJJII|éee rendkívül fontos. Ezért Jónak tartom azt, amit r.Xalotai elvtárs mondott, hogy Jó lenne, ha az egészségügyi és a művelődésügyi állundóblzottsdgok szoros kapcsolatban lennének egymással. Nézetem szerint ezáltal ezt az ágyat nagyon elére lairtTvnv. yj sj ^- 32 -
