1959. június 26. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
148
.rr Ebben a helyzetbe.! valamilyen megoldást kell találni* A Fővárosi Tanács Végrehajtótizotts igának van egy határozata a minőségi létszám-fejlesztésre vonatkozóéul. Engedjek meg, högy szt egy javaslattal kiegészítsem, hogy addig is, amig a nemzetgazdasági hely zet a minőségi létszámfejlesztést lehetővé teszi, hívja fel a Vég- rehajtóbizotts'ig mz egészségügyi kormányzat ér a SzOT figyelmét v arra, tegye lehetővé legalább középkáder, ápolónői vonalon a helyettesítést a szabadságok ideje alatt, mert az ezen a téren fennálló nehézségek súlyosan terhelik az egészségügyi munkát. Még néhány szót kívánok mondani az orvosi rendtartás kérdéséről. As orvosi rendtartás ki kellett adnunk, mertzkktaUx be kellv all&nunk, hogy orvosi téren komoly hibák történtek, Bér komoly fejlődés van ezen a téren, hiszen mp^gészségügyi dolgozók között a szellem megváltozása, egy egészségesebb szellem kialakulása mindinkább ritkábbá teszi mz elit élendő eseteket. Vannak emberek, és vannak orvosok, akik valamikor nagyon rámenősek voltak az ilyen ^ kérdésekben a dolgozók iránt. Most azok talán simák, de mőg azok is megjavultak, — és az etikai bizottságoknak hosszú hónapok óta ilyen dolgokkal már nem kell foglalkozniok. Mintho y mi, akik orvosokkal foglalkozunk, felelősséggel tartozunk az orvosok felé a nevelés terén, Ígérjük, hogy úgy fogjuk az orvosokat nevelni, hogy a szooialista egészségügyre ebből semmi szégyen he háromoIhasson. Elnök t Szólásra következik Kalotmi Gábor tan íostag elvtára. K a 1 o t a i Gábori Tisztelt Tanácsi Nem vagyok orvos és nem vagyok statisztikus, de a főváros egészségügyi helyzetéről beterjesztett jelentésből meg kell állapítanom, hogy az X elmúlt években 4 mz ellenforradalmi események kártevéseinek ellenére iz - egészségügyi területen igen nagy eredményeket értünk el. Szociális szempontból nézve, egymaga az a tény, hogy a főváros lakosságának 95 V--a biztosított, nagyszerű dolog. És ha ezt egybevetjük azzal a megállapításeal, hogy lo évvel ezelőtt Budapesten az emberek átlagos életkora 53 év volt, 1957-ben pedig 61, ez annyi, mintha a főváros lakosságának az életét összesen 15 millió évvel hosszabbították volna meg. i^rdeme ez az állam vezetésnek, egésssé- Ugyi intézményeinknek, - de mindenek előtt orvosainknak, akik meg- *"■ érdemlik, hogy ebből az alkalomból, erről a helyről is megköszönjük mst a jó munkát, amit az emberi élet mentése érdekében az elmúlt Időben végeztek. j '41(2
