1958. május 14. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

116

^B - 5 - l

^9

9 utján, a társadalmi tulajdon ellen intézett közvetlen támadás ré- ^B

9 v^n

9 Előrebocsátván azt, hogy kevés értelmét látnám ^B

■ annak, hogy ennek a rendkívül széles, szerteágazó problémának, és

^B ennek megfelelően a rendkívül sokirányú előadmány kapcsán, az elő- ^B

H amánynak egyik vagy másik részébe kívánnék magam is bekapcsolódni,

I I- ismétlem: sz előadmányt kimerítőnek, helyes analízissel dolgozó^B nak, jó eredményre jutónak tekintem minden vonatkozásban, és igy ^9- hogy a reálitások talaján maradjak - hozzászólásomat két irányban ^9

^B ^ kívánom konkretizálni. ^9

H Az egyik irány az, hogy pusztán a végkövetkez- ^9

tetésekhez szólok hozzá, azokhoz a végkövetkeztetésekhez, amelyeket ^9

az előadmány tanácsi határozati javaslatként terjesztett elő, és ^9

H v ezek keretében is konkretizálni kívánom megjegyzéseimet, vagyis az ^9

^B általánosságokat a lehetőségig kerülöm. Azokat e végső következte- ^9

■ téseket, amelyeket a Végrehajtóbizottság a Tanácsnak a társadalmi I

^B tulajdon védelmével kapcsolatban javasol, hogy egy határozat-sorozatot fogadjon el, szinte minden pontjában helyeslem. Egy-két vonat^B ^B

^B kozásban azonban további konkrétabb lépéseket volnék bátor javasolni. ^B

H Ennek talán az a megfontolás volna az alapja, ^B

9 amelyet a Götz elvtárs által vázolt nagy kép sugallt: ho^/an lég9 inkább a bajok gyökere? Egyfelől a vezetők nem kellően tudatos cse- ^B

9 lekvéeeiben, másfelől általában az ellenőrzés és a megelőzés hiá- ^9

^B nyában. Ha minden vezető részéről csak a felét tapasztalnék annak

a kitartó, céltudatos magatartásnak a védelem oldalán, amelyet a ^^k bűnöző támadás oldalán F. I. részéről tapasztaltunk, - aki kitar- ^9

9 tóan, rettenthe tét lenül szívósan, megingást nem ismerve járta a bü- ^9

I nözés útját lépésről-lépésre - mondom: ha az ellen oldalon, a vissza- ^9

9 V vágó oldalon csak a felét, vagy negyedét tapasztaltuk volna ennek ^9