1952. augusztus 29. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

35

>

! '

lemaradás rejlik, ami később bontakozik ki. Est a túlzott tömörségnek kell tulajdonitanon. Es asonban rendkívül megnehezíti valanannyitink számára e behatolást. Őszintén megmondom, e mai felszólalás 264 milliós adata nélkül ma sem tudnám bizonyosan azt, hogy ebben a csupán formálisan vehető póthitelinoodba! részben ea a 70 milliós lemaradás is benne szerepel.

Ebből a Jövőre tanulságul azt a következtetést vayok bátor leTonni, hogy bízzunk tanácstagjaink nunkakedvóben, munkaszeretetében, bizsunk a város ügyeivel, 3 közösség* ügyeivel szemben való szeretetükben és nyugodtan terheljük meg őket nagyobb anyag áttanulmányozásával, ha ebből az várható, hogy világosabban látnak, és ellenőrző, bíráló kötelességüket helyesebben teljesítik.

Három apró tétellel is kívánok foglalkozni. A költs- g- vetésben megtakarítások le szerepelnek. Igen helyesen disztingv&l a Jelentés a valóságos megtakarítások és a nem valóságos megtakarítások, írás okból történő lemar elások között. Helyesen Jelöli meg azokat az Ismérveket is, amelyek e valóságos megtakarításnak velejárói. s Ezeket megtoldanám még mg? azzal, hogy nem tekinthetők ugyanolyan értékű valóságos megtakaritásokn k azok a megtakarítások, amelyek abból fakadnak, hogy a költségelőirányzat vonatkozó tétele nem volt egészen reális, hanem túlméretezett. Az ezen tényből adódó megtakarításokat t nem vonnám azon megtakarítások sorúba, amelyek lehetővé tételéhez

szükséges a szocialista gazdálkodás fejlődése, a társadalmi munka igénybevétele, a felvilíígositó nunka, a helyi tartalékok feltárása, szóval csupa olyan tényező, amelyek bizonyos tekintetben érdemet Jelentenek,a szocializmus építésébe* való helyes és céltudatos, eredményes beilleszkedést jelentik.

Az egyes tételek közül nagyon keveset kívánok kiragadni.

32

I