1952. május 16. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

51

I - 61 Az ármegállapítás késedelmességére akarom felhivni a figyelme*. Nem egy vállalat, igy például a Fővárosi Porcellánedénygyár pénzügyi vonalon már huzamosabb idő őta súlyos nehézséggel küzködik amiatt, hogy számos termelvénynek az ára még ma sincs megállapítva, nagy meny- nyiségü árukészlet hever eladatlanul, nem tudják a kereskedelmi szektornak átadni.

Végül egy gyakorlati javaslatot szeretnék tenni. Én és családom nem tudjuk, hogy melyek azok a helyi ipari vállalatok, azok a szövetkezetek, ahová a mi lakóhelyünk közelében cipőnket, vagy egyéb ^ holminkat javitani vihetjük. Ezt vagy úgy lehetne megoldani, hogy a

kapuk alatt egy kis táblát rendszeresítenénk, ahová ki volna irva, hogy melyik a legközelebbi cipőjavitó szövetkezet, szabómühely, stb., vagy ha ez nem látszik Járható útnak, akkor akár a házfelügyelőnél, akár a házmegbizottnál volna egy ilyen lista, a dolgozó megkérdezhetné, hogy hol van ilyen üzlet, hogy ne legyen kénytelen tájékozatlanságból magán- szektorhoz menni, amikor arra a szolgáltatásra megfelelő szocialista szektor áll rendelkezésre. 1

^ Elnök: Szólásra következik Vésti Gyula tanácstag.

Vészi Gyula: Tisztelt Tanácsülés! Dunai elvtárs beszámolójában elmondotta, hogy az ipar és a kereskedelem vonalán a f Tanácsházában nem a legjobb a viszony. Elmondotta, hogy milyen hibák

vannak a kereskedelmi osztályon. Azután Nógrádi elvtárs visszadobta a labdát és elmondta, hogy a bajok amott vannak. Meg kell állapitanom, hogy a bajokban 50-50 ^-ig mindannyian részesek vagyunk. Benne van a dologban mindkét osztály és benne van mindkét állandó bizottság. Nem akarom elmondani például azt, hogy a kereskedelmi állandó bizottság felkérte az ipari állandó bizottságot, hogy vegyen részt a fémgyűjtésében és ők visszaírtak, hogy nem vagyunk illetékesek. Mi pedig nem ma/

gyxráztuk meg, hogy a fémgyűjtésben mindenki illetékes, aki ebben az országban él és dolgozik.

i m ———^——