1952. május 16. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
49
I— —1 ; * ” ' i tudta tervet. Ebből logikusan következik, hogy nem mérte fel helyesen az üzem az erejét, mert ha felmérte volna, akkor létszám alatt nem igen tudott volna 123 százalékra teljesíteni. Végezetül ugyanerről as üzemről még egy példát szeretnék elmondani: as üzem megtervezte a 100 forint munkabérre eső termelési értékét is. Est a tervet az üzem az I.negyedévben 22.5 százalékkal túlteljesítette, ugyanakkor pedig a 100 forint bérre eső termelés az I.negyedévben múlt évi eredményének osak 92.3 százaléka. Tehát 22.8 százalékkal túlteljesítette tervét, de ugyanekkor nem érte el a tavalyi eredményt. Nyilvánvaló, hogy ez a tervezés laza volt, mert lazábban, alaosonyabban tervezte meg a 100 forint munkabérre eső tor- melésl értéket, mint ahogy azt tavaly as üzem ténylegesen el tudta érni, ami semmiképpen sem helyes, de még kevésbbé helyes ilyen üzem0 tervet jóváhagyni. Röviden szeretnék rámutatni egy másik Jellegzetes kö0 rülményre, amely a helyi ipari vállalatok és a helyi szövetkezetek munkaerő-létszám kérdése terén az I.negyedévben megmutatkozott. Né0 I hány számot kell mondanom, mert ezek beszélnek a legfényesebben. He0 lyi ipari vállalataink általában nem érték el létszámelőirányzatukat, ugyanakkor a helyi szövetkezetek sorozatosan túlteljesítették azt.- Például vas és gépiparban as állami szektor 85 százalék, a szövetkezet 115 százalék; a bőrruházatnál as állami szektor 92 százalék, a szövetkezeti szektor 108 százalék; építőiparnál az állami szektor 80.5 százalék, a szövetkezeti szektor 131 százalék. Mit látunk ebből? Azt, hogy szövetkezeteink túlteljesítik létszámtervüket, a .helyi ipari vállalatok pedig nem tudják teljesíteni, vagy pedig nincsenek munkád ' p ▼al úgy ellátva, hogy Indokolt lenne elérni, vagy túlhaladni az elő; irányzatot. i Javasolnám, hogy ezt a kérdést a végrohajtóbizottság vizsgálja meg s annak során nézze meg azt is, hogyan viszony ük a zsö^ _______ t/3 . — .
