1952. május 16. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

26

mint a kerület magániparosai. Pl. egy szoba-konyha festése a szövetkezetnél 5-600 forintba kerül a ugyanazon munkáért a kisiparosok osak 3-400 forintot kér. Ugyanez a helyzet jelentkezik egy dolgozó hozzánk érkezett panaszában egy mosóteknó elkészítésénél is, ahol a szövetkezet költségvetése 150 forinttal drágább.

Meg kell említeni a Xl.kerületből Kuzsell Gyuláné panaszát is. akinek 6 hétig kellett várni egy egyszerű szekrény átalakítási munkáira a lágymányosi Asztalosjavító SCvetkezetanéi. Pedig ehhez még anyagkiutalás sem volt szükséges. Ebben a kerületben is a Lakáskarbantartó Szövetkezet a nagyüzemek és állami vállalatok részére vállalkozási szerződés alapján szállít munkát és a dolgozó lakosság

rv

részére javítási munkára sem idő, sem munkaerő nem jut. Mindezek a munkák azt bizonyítják, hogy a szövetkezeti tagok egy része, akik azelőtt kiváló órsékkel találták meg a piacot az egyéni javítások területén. most a magasabb szövetkezeti részedeséf érdekében inkább a dolognak kényelmesebb, könnyebb részét fogják meg és nagyvállalatok részére szállítanak.

Szövetkezeteink termelvényei minőségi szempontból la gyakran kifogás alá esnek. A VII.kerületből érkezett panasz, hogy a férfiszabóság öltönyeit nsm megfelelő kidolgozással adják ki a megren

é

• delőnek és valamilvan magániparossal kénytelenek helyrehozatni az el— t • rentott öltönyt.

Örömmel jelentem azonban, hogy minőség tekintetében komoly fellődés mutatkozik olpójavltó szövetkezeteinknél. A kerületekből beérkező Jelentések azt bizonyítják, hogy egyes kerületekben a cipő- javito szövetkezetek mar kielégítően dolgoznak. Három hónappal ezelőtt még hetekig kellett várni a olpők megjavítására. Ma már ott tartunk, kor egyes szövetkezetek a munka Jobb megszervezésével, a gépesítés fokozásával, de legfőképpen jó politikai neveléssel a rendelési időket 3-4, esetleg 5 napra szorították le.

I X 1- 21 i '