1988. 160. szám (1988.07.01.) / HU_BFL_XIV_47_3

száz év történetének faggatása, különös tekintettel a sorsdöntő, de homályban tartott korok, fordulópontok, személyek szerepének tisztázására. Erre szolgált a rejtett sorozat is a .Hogyan látjuk ma...?1 kezdetű címekkel.11

KRASSÓ: Részlet ^itek István jogásznak Horváth Mihály temetésén mondott beszédéből:

VOICE: "Ez a klub az övé volt, ő teremtette, az ő szellemi szülötte volt. Élete egyik fő műve. Ezt alkotta, ezt hagyta ránk. Színvonalát az is jelzi, hogy oly számos alkalommal tették lehetetlenné a működését, tiltották be azért, mert túl jó volt. Az, amit ő magyarságkutatásban,

é

nemzeti kisebbségek kérdésében, könyvekben és dokumentumokban összegyűjtött, csodálatos és felbecsületetlen érték. Jó lenne ezt megőrizni. Hirtelen és tragikus halála nagy munkákat akadályozott meg, nagy művek születhettek volna tőle. Egyenes, tiszta embernek ismertem meg. Lényével új kapcsolatokat, kötelékeket teremtett közöttünk, határon innen és túl. Rettenetes ez a veszteség. Hiányzik a derűje, az elszántsága, a lénye. Lehetetlen, megszokhatatlan, hogy ő már nincs többé. Azt mondják, az ember addig él, amíg emlékeznek rá. Ha ez igaz, akkor Misi sokáig fog élni. Legyünk hűek hozzá, méltóak hozzá, őrizzük meg az emlékét mindhalálig.11

KRASSÓ: A Rakpart Klub legelső összejöveteleinek egyikén a hatósági üldözésekkel felbomlasztott, rövid életű Dialógus Békecsoport mutatkozott be. Horváth Mihály így emlékezett vissza erre az eseményre kéziratos feljegyzésében:

VOICE: "Az első nagy konfliktus a Dialógus Békecsoporttal kapcsolatban robbant ki. A Dialógus csoport a Béketanács keretében kért lehetőséget nyílt vitára, és a Rakpart Klubhoz utasították őket. A vita túl jól sikerült, annyira, hogy a Béketanács, illetve az apparátus is úgy látta, hogy a

Q- 6 -