1988. 160. szám (1988.07.01.) / HU_BFL_XIV_47_3

- 17 az majd elválik."

KRASSÓ: Elvált. Nagy volt a klub lángja; oly nagy, hogy példáját egymás után követték más klubok, egyesületek és körök, a hatóságok pedig újra meg újra lehetetlenné próbálták tenni a klub működését. Az első vitát - az Országgyűlésről, Király Zoltán előadásával - február 12-én tartották meg, de már a második alkalommal, amikor a demokratikus, független szakszervezetük megalakítására készülő tudományos dolgozók rendezték meg náluk első tanácskozásukat, csupán egy órás várakozás után engedték be a megjelenteket az épületbe. Február 26-án "A nyilvánosság kockázatai" című harmadik vitájukat egyáltalában nem tudták megtartani. Március 4-én a Vakok Intézetében kaptak helyet az új szegénységgel foglalkozó klubtalálkozójukhoz, március 26-án pedig a Duna barátai a Stoczek utcai műegyetemi kollégiumban tárgyalhatták meg, hogy miben reménykedhetnek még.

E terem háromszori felhasználására szerződést is kötöttek, de felsőbb utasításra mégis elvették azt tőlük. Szabó Miklós történész a "Kisrabló" étteremben tudta csak megtartani a harmincas évek szellemi mozgalmairól szóló előadását, Szoboszlai Györgynek a 85-ös választásokat tárgyaló elemzése pedig - immár másodszor - teljesen elmaradt. Mint annyi más független, demokratikus mozgalmat, a Jurta Színház segítette ki a Rakpart Klubot is, és itt rendezhették meg sok száz hallgató előtt évadvégi vitáikat - az utolsót "A konszenzus vége" címmel, ahol Őry Csaba szociológus,

Molnár Tamás grafikus, Vit László mérnök, Dr. Orbán Viktor jogász és Miszlivetz Ferenc szociológus beszélt a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetéről, az INCONNU Független Művészeti Csoportról, a környezetvédő mozgalmakról, a Fiatal Demokraták Szövetségéről, illetve a

társadalom spontán önszerveződésének problémáiról.

A Rakpart Klub mindössze négy évnyi működése idején több mint száz vitát rendezett a magyar valóság legégetőbb, legkényesebb kérdéseiről.

r—---------------------------------------------- 5