1988. 160. szám (1988.07.01.) / HU_BFL_XIV_47_3

Krassó György:

HORVÁTH MIHÁLY EMLÉKEZETE

VOICE: "Szegény szép hazánkért.

Magyar koronánkért Ideje vagdalkoznunk."

KRASSÓ: Július elsején helyezték az Óbudai Temetőben örök nyugalomra a Rakpart Klub örökké nyughatatlan, vagdalkozni mindig kész vezetőjét,

Horváth Mihályt, akinek legkedvesebb magyar verse Debreceni Szappanyos János "Katonák üdvözlete Bocskay Istvánhoz 1605-ből" című költeménye volt - az, amelynek három sorát idéztük most. Ezek a sorok voltak olvas- hatók gyászjelentésén is, és ennek a versnek megzenésített változatával búcsúzott tőle a temetésen a vakok Landini együttese. Ha most felidézhetjük küzdelmeit, az elsősorban magának Horváth Mihálynak köszönhető, akit barátomnak mondhattam és aki az elmúlt hónapokban elküldte hozzám Londonba a klubmozgalom számos fontos dokumentumát. De meg kell köszönnöm legközelebbi társainak segítségét is: a Rakpart Klub történetéről készített összeállításukat és a temetési beszédek feljegyzését.

Nem egyszer láttam már Horváth Mihályt a Rakpart Klub vitáin, régóta becsültem bátorságáért, szívósságáért, sokoldalú tájékozottságáért, polihisztor műveltségéért, mindenekelőtt pedig a lényéből áradó őszinteségért és nyíltságért, amíg végül személyesen is megismerkedhettem vele. Motorbiciklije hozott össze bennünket. Egy szamizdatkiadványon ügyködtem akkoriban; a könyvet romantikus epizódokban gazdag, bonyolult konspirációval lehetett csak elkészíteni. Horváth Misi a Gellérthegy déli oldalán, egy kis ösvényen várakozott, ftvette George Orwell Ezerkilencszáznyolcvannégy című regényének négy kinyomtatott lapját 1000-1000 példányban, és elhajtott motorjával. Szenvedélyesen motorozott, nem hagyta abba, pedig baj volt a látásával. Többször szenvedett már enyhébb-súlyosabb baleseteket, de most - június 5-én - nem sokkal

._____________________________________________

_ ______________________________________________—-----;----------------------r?-------------- --------- 1