1988. 153. szám (1988.06.20.) / HU_BFL_XIV_47_3
: “I r=— 7 r ~ »] % V-2sőbbrendüség eszméi századunkban két világháborút, megszámlálhatatlan kis háborút és a tömeges emberirtás örctögi^ technikáját zu- ditották reánk. A marxi szocializmus eszméinek megvalésitására tett 20. századi kisérletek olyan hatalmi szervezetet teremtettek, amely politikai demokrácia, népi önrendelkezés és nemzeti szabadság hiján a népek, nemek és nemzedékek közti széthúzás és gyűlölködés táptalaja lett, és a társadalmat - egyebek között hazánkban is - a totális gazdasági, szellemi és morális válság szakadékához sodorták. Az u- tóbbi évtizedekben a tudománnyal meghasonlott kitűnő elmék egész sora az értelemmel felfoghatatlan misztikum, az irracionalitás világa felé fordult "uj eszmékért", helyekről sorra-rendre kiderül, hogy nagyon is régiek és használhatatlanok. Az eszméknek ebben a kaotikus világában hol találhat erős fogódzóit, szilárd támpontot, bizonyosságot az ember, aki nem éri be a technikai vivmányok, a materiális értékek birtoklásának vágyával, és a szabadság, az emberi méltóság, az erkölcsi tisztaság,, az autonóm: lelkiismereti élet vágyát az előbbiek fölé helyezi? - A szilárd támpont, a megromolhatatlan bizonyosság és végiegesség ,ott van 1956 mártírjainak sorsában: az ő világos, átlátható, mindenki által érthető nemes és tiszta önfeláldozásukban. Amióta alaposabban megismertem hazám legutóbbi 450 évének mostoha történetét, meggyőződésemmé vált, hogy ezt az országot és nép’et egyedülálló nyelve, csodálatos irodalma és zenéje mellett elsősorban a mártirium, a magyar mártirok tartják életben. A. délelőtti és; a mostani együttlét, a világ minden részéből idesereglett- honfitársaimmal való találkozás ezt a meggyőződést a bizonyosság rangjára . Az emlékmű avatása kivételes alkalom volt az egymástól eltérő világnézetű, vallásu, politikai meggyőződésű magyarok találkozására. Szinte mindegyikünk mögött más-más életút van. Másként éltük meg a la * rt