1988. 29. szám (1988.02.26.) / HU_BFL_XIV_47_3
f / Club movement in Hungary 26/02/1988 Hungárián October Press Centre G.Krassó ( Az elmúlt tíz évben - Zsillé Zoltán szociológus "Tanulmány feketében és vörösben" c. írásának ismertté válása óta - igen sok szó esik Magyarországon a "második gazdaságiról, vagyis a részben legális, részben illegális, részben pedig az engedélyezett és a tiltott terület közti mesgyén manőverező termelő és szolgáltató tevékenységről. Ez a "második gazdaság"- amint a szociológusok és közgazdászok megállapították -mindig is jelen volt a centralizált, sokszor ráfizetéses "szocialista" gazdasági szervezetek árnyékában. Életképességben, dinamizmusban, eredményességben messze felülmúlja azokat, és minden üldöztetése ellenére meghatározó szerepet játszik az ország gazdasági teljesítményében. Néhány évvel később felfedezték Magyarországon a "második nyilvánosság"-ot: a nem hivatalos irodalmat, tájékoztatást és hírszolgálatot, amelynek egy része - a "szamizdat" - megint csak a "tiltott" kategóriába tartozott, más részét viszont - a félig- meddig legális, kis példányszámú kutatóintézeti, egyetemi kiadványokat - megtűrték a hatóságok. Hamarosan kiderült, hogy a "második nyilvánosság" is állandó, még rendőri eszközökkel sem kiirtható kísérője a hivatalos "első nyilvánosságnak" és nélküle csak hiányos és torz tájékozódásra nyílik mód. Napjainkban fedezi fel az ország a "második közéletet", vagyis azokat a nem hivatalos fórumokat, ahol nem tapsolni kell, nem készen kapott szólamokat kell ismételgetni, hanem - akárcsak az antik görög városok agoráin - mindenki részt vehet javaslataival a nemzet igazi gondjainak megoldásában. Ezek a fórumok is léteztek mindig hol egy művelődési kör, hol egy vitaklub, hol éppenséggel egy ellenzéki szabadegyetem alakjában, és - akárcsak a második gazdaságnak és a második nyilvánosságnak - meg-megújuló hatósági üldözéssel kellett számolniuk. Az üldöztetésnek hosszú, több évtizedes- a kommunista rendszerrel egyidős - története van a független egyesületek negyven évvel ezelőtti felszámolásától kezdve, az egyházi szervezetek és bázisközösségek elleni meg nem szűnő rendszabályokon, az 1956-os Petőfi Körön, a hatvanas évek Illés Klubján és avant-garde művészeti csoportjain keresztül Liska Tibor közgazdasági reform-vitakörének, a Dialógus békecsoport tevékenységének felszámolásáig, írószövetségi viták és környezet- védelmi egyesületek betiltásáig. Az elmúlt években ennek a "második közéletnek" legfontosabb fóruma a klubmozgalom lett. A különféle - részben egyetemekhez kapcsolódó, részben független - társadalomtudományi és honismereti klubok és egyesületek ezt a Széchenyi-idézetet választották mottójukul: "Tegyen mindegyikünk amennyit lehet honáért, földiéiért." A honismereti klubok a szülőföldnek, az anyanyelvnek, a nép múltjának, művészetének, kultúrájának szeretetét kívánták ápolni, a társadalomtudományi egyesületek pedig a gazdasági és politikai reform kérdései felé fordultak. A Közgazdasági Egyetem klubja a Makarenko utcai Rajk László kollégiumban például már 1980-ban Bibó István életéről és munkásságáról szervezett programot, a Rakpart klub pedig 1985 novemberében több száz résztvevővel 1956-ról rendezett előadást és vitaestet. 1986 a klubmozgalom "fekete éve" lett. Januárban betiltották a Rakpart Klubot - következő előadójuk Csurka István író lett volna. Júniusban ugyanerre a sorsra jutott a szentendrei Petőfi egyesület, ősszel pedig a József- , városi Művelődési Házban előadásokat, beszélgetéseket rendező "Citromos Teaház" és a Gorkij Könyvtárban működő Bethlen Klub került sorra. 1986 augusztusában 150 fiatal részvételével a klubok még viszonylag zavartalanul megrendezhették Fehérgyarmaton négynapos honismereti táborukat - bár a Vox Humana Kör már ebben sem vehetett részt -, de 1987-ben csak nagy nehézségekkel és súlyos kompromisszumok vállalásával szervezhettek csak UÓjabb nyári tábort. Az eredetileg Martonvásárhelyre tervezett táborozáshoz az ottani állami gazdaság biztosított volna helyet, de néhány héttel a ter\ vezett időpont előtt ezt lemondta, és ugyanígy jártak a szervezők Fehérgyarmaton, a megbeszélt újabb helyszínen is. Végül a kúnfehértói Állami „ _________________________________________j__________________________
