1989. március (számozatlan) / HU_BFL_XIV_47_1

mondják, hogy megváltoztak és hogy higgyünk nekik. Félek a görögöktől, ha ajándékot hoznak is. Csak a legnaivabbak számíthatnak védnökként a pártállamra. Nem érkezett még el az össznépi összeborulás ideje - mondotta Orbán Viktor -, a pártállamot meg kell fosztani a diktatúra visszaállításának minden eszközétől. Vonuljon ki a párt a munkahelyekről, a rendőrségből és oszlassák fel a Munkásőrséget! - követelte a Fiatal Demokraták Szövetségének szónoka is.

Kis János a Szabad Demokraták Szövetsége nevében egyetlen kiútként a teljes újrakezdés szükségességét hangoztatta. A félmegoldások csupán a káoszt növelik, miután az állampárt már feltartóztathatatlan gazdasági és társadalmi csődbe sodorta az országot. Nemzeti összefogásra van szükség, de ez nem teremthető meg olyan koalícióval, amelyben a kommunista párt hatalmi fölényben van. A függetlenség és demokrácia kivívásához a demokratikus mozgalmaknak össze kell fogniuk.

Kis János beszéde után az egybegyűltek elénekelték a Székely Himnuszt és a Szózatot, majd a Margit hídon át a Bem térre vonultak. Itt Bába Iván - a Kisgazdapárt reformszárnya nevében - a kelet-közép-európai nemzetek sorsközösségét emelte ki beszédében, és felolvasta az Észt Népfront, az Ukrajnai Nemzeti Demokratikus Unió és a Charta '77 üdvözletét, Buda Géza pedig a Lengyel- Magyar Szolidaritási Bizottság, a Lengyel Független Diákmozgalom és a Szolidaritás Szakszervezet levelét ismertette. "Nekünk, kis népeknek össze kell fognunk, figyelnünk kell egymásra, mert csak egymás tapasztalatait felhasználva érhetünk el eredményeket" - táviratozta az Észt Népfront. "Törekvéseink - a szabadság, a demokrácia, a függetlenség - közösek. A célhoz a nemzetek szolidaritásának útja vezet el" - üzenték a lengyelek. "Új, demokratikus alkotmány alapján létre kell hozni a többpártrendszerű kormányzást. Reménnyel tölt el minket a Magyarországon mind erősebben kibontakozó demokratikus folyamat és 1956 emléke, amikor ukrán katonák megtagadták, hogy a magyar nép elnyomására használják fel őket" - írta az Ukrajnai Nemzeti Demokratikus Unió.

Akárcsak a korábbi beszédekben, most is világossá tették a szónokok, hogy 1848-ban és 1956-ban ugyanazokért a célokért küzdött a magyar nép, és október 23-a éppúgy a nemzet ünnepe, mint március 15-e. A Bem-szobornál szólalt fel a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége nevében a forradalom után halálra ítélt Fónay Jenő, akinek az akasztófa alatt hirdették ki a kegyelmet. "Megbékélés, közmegegyezés - mondotta Fónay Jenő - nem képzelhető el a forradalom elismerése és 1956 mártírjainak rehabilitálása nélkül", majd átadta a szót Hornyák Tibornak, a Magyar Függetlenségi Párt újjászervezőjének, akire pontosan 30 évvel korábban - 1959. március 15-én - szabott ki a Népbíróság 12 év börtön- büntetést, tíz vádlott-társát pedig halálra ítélték. Hornyák Tibor - a kivégzett Kosa Pálnak, az Újpesti Forradalmi Bizottság volt elnökének testvérével és lányával együtt - az 56-os mártírok emlékére koszorút helyezett el a Bem-szobor talapzatán.

A délben kezdődött tömegtüntetés - amelyen végig részt vettek a budapesti külképviseletek diplomatái és a világlapok, nyugati rádió- és TV-állomások tudósítói - délután öt óra tájban ért véget a Batthyány téren, a Kölcsey-szobornál. Itt az 1971-ig börtönben tartott és a korábbi március 15-éken évről évre újra előállított és bántalmazott Pákh Tibor beszélt, és Moszkvát tette felelőssé a magyar nép lelki, erkölcsi és anyagi károsodásáért. "A gyógyulás tőlünk függ mondotta Pákh Tibor. - Mindenki, mindig és mindenütt félelem nélkül ragaszkodjék a szavak valódi értelméhez. Ha így teszünk, akkor mindig tudjuk majd, hogy mit jelent az önrendelkezési jog, a szabadság, az igazságosság és a béke!"

Este fél nyolckor az Eötvös-szobornál a FIDESZ és az SZDSZ fáklyás felvonulására gyülekezett az ifjúság. Itt, a Magyar Tudományos Akadémia székháza előtt szólt az egybegyűltekhez Tamás Gáspár Miklós filozófus, aki délelőtt még a szef

*- 3 -