1988. december (307-326. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
£\jb <C MAGYAR (g) PKTlPJBfB» , * lEÉisg^tóaaSffl Szerkesztő: Krassó György * 24/D Little Russell Street • London. WC1A 2HN • Tel. 01-430 2126 (külföldről 441-430 2126) 326/1988 1988. december 31. Mit hozott 1988? Egy csaknem 10 évvel ezelőtti magyar vicc szerint két kutya találkozik a lengyel - kelet-német határon. - Te miért akarsz disszidálni? - kérdezi a német kutya a lengyelt. - Szeretnék húst enni. Hát te? - Én meg szeretnék ugatni - válaszolja a kelet-német kutya. A magyar helyzet annak idején inkább a kelet-némethez hasonlított, azóta azonban viszonyaink gyors ütemben közeledtek a lengyel állapotokhoz, és 1988 betetőzte a folyamatot - ugatni lehet, de hús nincs. Pontosabban van, de a dolgozó béréből nem sokra futja. A szép álmoknak vége. A hatalom több évtizedes öntömjénezés után kénytelen volt beismerni a gazdasági csődöt, de ennek terheit a dolgozókra hárítja. Az ország külföldi adóssága csaknem 20 milliárd dollár, és újabb hiteleket egyre nehezebben kap. Az év folyamán többször emelték a fogyasztási cikkek árát, példátlan - olykor több száz %-os- - arányban. Munkások tízezrei kerültek az utcára, növelve a korábban letagadott munkanélküliséget. A fizetéseket - minden "bruttósítási" Ígéret ellenére - csökkentette az új személyi jövedelemadó, az árakat pedig tovább emelte az általános forgalmi adó bevezetése. A gazdasági reformintézkedések következetlenek és hatástalanok maradtak: a deficites vállalatokat képviselő nagyipari lobbyk idén is érvényesíteni tudták érdekeiket, és a magyar termékek világpiaci versenyképessége nem javult. Az újabb költségvetés-csökkentések után a lakásellátás, az egészségügy, a kultúra, a közoktatás helyzete még kilátástalanabb. Kapott mindezekért valamit cserébe a magyar munkás? Nem sokat! Akinek van pénze, az kisvállalatot alapíthat, részvényeket vehet, utazhat. A munkás legfeljebb tanulhat valamit, ha eddig nem tudta volna: azt, hogy - szocializmus ide vagy oda - Magyarországon is a pénz beszél, a kutya ugat. Visszajutottunk tehát az ugatáshoz. A joghoz és a tényleges lehetőséghez. A tételes jog maradt - közösség megsértése, izgatás vagy akár összeesküvés címén elvileg ma is be lehet csukni bárkit. A tényleges helyzet azonban látványosan megváltozott, és ha a nyugati sajtó évtizedekig az állítólagos magyar gazdasági csodáról cikkezett, most inkább a politikai csodát emlegeti. Több évtizedes bezártság után a szellem kiszabadult a palackból. Kiszabadította a társadalom elkeseredettsége, de segített Gorbacsov reformpolitikája, a jó bizonyítványra törekvés a nyugati hitelkérelmekhez és Grósz Károly tudatos igyekezete is arra, hogy a bomlásnak utat engedve. Kádárt tegye felelőssé a fejleményekért és - régi kommunista recept szerint - a zűrzavarban megragadja a hatalmat. De ha Grósz miniszterelnökként engedte is a szellem kiszabadulását, a hatalom megszerzése után visszagyömöszölni már nem tudta a palackba. Vezető pozíciókat és rendcsinálást ígért az őt segítőknek, és kádereit valóban magas funkciókba emelte, de a "rendet" már nem tudta megteremteni. Változásokat követel a társadalom minden rétege. Közel 200 független szervezet működik az országban, engedély nélkül újjáalakultak régi pártok, igazi szakszervezetek jöttek létre, sztrájkok robbantak ki, szabadabb lett a sajtó, rádió, televízió. A párt - céljai érvényesítéséhez - többször is a Parlament mögé bújt, de csak azt érte el, hogy új, demokratikus választásokat követeljen az ország. Egyre több szó esik 56-ról és a forradalom programjáról: a szabadságról és a függetlenségről. A politikai vezetés maga is megosztott: nem tudja, engedményeket tegyen-e vagy erőszakot alkalmazzon. Hatalmas, jól felszerelt rohamrendőrséget épített ki, de bevetni nem meri. Grószban már r~-----------------------------f~ ' 1 1 —-— n I A "Magyar Október Tájékoztatószolgálat" jelentéseit az előfizetők - a forrás megjelölesevel - akár teljes egészükben, akár kivonatosan szabadon felhasználhatják.
