1988. szeptember (209-245. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
iXijilíf&SSíPz^s? I) a a® ry§/ijL%flV Szerkesztő: Krassó György » 24/D Little Russell Street * London. WC1A 2HN * Tel. 01-430 2126 (külföldről 441-430 2126) 225/1988 1988. szeptember 11. A belügyminiszter-helyettes a választási törvény módosításáról Úgy tűnik, hogy a magyar kormányzatnak sikerül egy új frontot nyitnia a politikai küzdelmek arénájában, ahol már amúgy is épp elég kényes kérdés vitatása osztja meg a társadalmat: a rohamosan csökkenő életszínvonal, az egyesülési és gyülekezési jog, a bős-nagymarosi vízlépcső, a nemzeti kisebbségekkel való törődés. Az új téma a választójog. Az alapprobléma évtizedek óta változatlan: hogyan tudnák a hatalom birtokosai az Országgyűlésbe saját jelöltjeiket juttatni oly módon, hogy ez szabad választások eredményének tűnjék. Az eljárás kezdetben - 1947-ben - százezrek választójogtól való megfosztásából, kékcédulázásból és az ennek ellenére parlamenti képviselethez jutott, nem kívánatos pártok felszámolásából és a nem kívánatos személyek külföldre üldözéséből vagy letartóztatásából állt. A módszer hamarosan egyszerűsödött. 1949-től kezdve csak a hivatalos jelöltekre lehetett szavazni: a választópolgárokból megfélemlített szavazók, az Országgyűlésből szavazógép lett. A 60-as években az óvatos liberalizálási törekvések és a Nyugat felé való nyitás jegyében a szabályozás kissé módosult - a jelölőgyűléseken a részt- i vevők a Népfront jelöltjén kívül saját jelöltet is javasolhattak, de az ilyen irányú kísérleteket a hatóságok - sok esetben durva beavatkozással - sorra meghiúsították: Dr. Szép Zoltán volt az egyetlen független, népi jelölt, akinek 1971-ben sikerült bejutnia a Parlamentbe, de aztán nemcsak onnan, hanem még Magyarországról is kiüldözték a buzgó belügyi szervek. Újabb törvénymódosításra 1983-ban került sor: a lengyel társadalmi erjedés magyarországi megismétlődésétől tartó és nyugati kölcsönökért kopogtató politikai vezetés ekkor nagy bel- és külföldi propagandát csinált újításának, amely szerint minden választási körzetben kötelezővé vált a többes jelölés. A szép szavakat sokan el is hitték, és az 1985-ös jelölőgyűléseken több száz képviselőjelöltre tettek javaslatot az állampolgárok, de csak kis részük került fel a szavazólapokra, mert a jelölőgyűléseken olyan durva manipulációkat alkalmaztak a rendezők, hogy egy nagyalakú független kiadvány 232 sűrűn szedett oldalát töltötte meg a csalások ismertetése. A fő módszer az volt, hogy a jelölőgyűlések helyét előre telezsúfolták hűséges párttagokkal és BM-esekkel úgy, hogy a helyi lakosság be sem juthatott oda. A 85-ös választások mégis riadalmat okoztak a pártvezetésben, hiszen 32 állam- polgári jelölt - az összes képviselők 9 %-a - végül mégiscsak bejutott a Parlamentbe. Valamit tenni kell - végül is a szabadság nem válhat szabadossággá, a demokrácia nem azt jelenti, hogy mindenféle jöttment beleszólhasson az ország ügyeinek intézésébe. Sajnos azonban - most még inkább, mint 85-ben - figyelemmel kell lenni a giasznosztyra is, meg a nyugati bankárokra is. Hogy mi a megoldás? Hozzunk megint egy új törvényt, szorítsuk meg a jogokat, de mondjuk azt, hogy a módosítás a további demokratizálást szolgálja. Hiszen ezt tettük már a rendőrségről szóló törvénnyel, az S útlevéltörvénnyel, az egyesülési és gyülekezési törvénytervezettel is. A Nyugat megint tapsolni fog - úgyis csak azt látja, amit látni akar -, a hazai lakosság pedig majd csak lenyeli az újabb pirulát. Valahogy így gondolhatta Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes, amikor a Magyar Rádió 168 óra című adásában i szombaton - szeptember 10-én - elmondotta, hogy a készülő új választójogi ' >; törvény meg kívánja szüntetni a spontán állampolgári jelöltállítást a í t (g) lOk^óber » A "Magyar Október Tájékoztatószolgálat" jelentéseit az előfizetők - a forrás megjelölésével - akár teljes egészükben, akár kivonatosan szabadon felhasználhatják.
