1988. július (161-183. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
a Magyar Televízió "A Hét" című műsorában Lipták Bélával, Szekeres Lászlóval és Vargha Jánossal húszperces interjút szándékozik sugározni; egy hasonló adást egy héttel ezelőtt kihagytak a tévé műsorából. Az eseménysorozat legdrámaibb állomása kétségkívül a Jurta Színházban több mint 800 főnyi hallgatóság előtt csütörtökön tartott előadás és az azt követő vita volt, amit a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság operatív környezet- védő csoportja szervezett. A vitavezető Vígh Károly történész bemutatta Lipták Bélát, majd Molnár István mérnök ismertette a három évvel ezelőtt készült "Duzzasztógát" című szovjet filmet, amelyet azután le is vetítettek. A film arról szól, hogy értelmetlennek bizonyultak és a hozzájuk fűzött reményeket nem váltották be a sztálini időkben épített hatalmas vízerőművek és hogy a jelenleg is folyó hasonló építkezéseken dolgozók véleménye szerint ma a legfőbb feladat megakadályozni a káros és értelmetlen beruházásokat. Lipták Béla ezután ■ megtartotta - nyíltszíni tapssal sokszor félbeszakított - előadását: ismertette a magyarországi Duna-mozgalmak és a Magyar Környezetvédelmi Alap történetét, és nagy meggyőző erővel - vetített diagramok és képek bemutatásával, nemzetközi összehasonlításokkal és a 26 pontba foglalt tiltakozás felolvasásával - bizonyította a bős-nagymarosi terv káros és elhibázott voltát. A nézőtéren nagy számban foglaltak helyet a minisztérium és a Vízügyi Hivatal dolgozói. A vita során azután elszabadult a pokol. A hivatalos álláspont képviselői csupán szakemberek által elbírálható részletkérdések megvitatására próbálták átterelni a tanácskozást, a hallgatók többsége azonban a hosszú évekig némaságra kárhoztatott független környezetvédők álláspontját kívánta hallani. A Vízügyi Tervező Vállalat egy mérnöke, Mikovics Sándor viszont azt állította, hogy a hatóságok annyira féltek a nyílt vitától, hogy még a programot támogató érveket sem engedték kifejteni. Egy nagymarosi lakos elmondotta, hogy az elmúlt hetekben a talaj alatti sziklát fúró osztrák munkagépek kisebb földrengést okoztak Nagymaroson, és házak sora repedezett meg. Lipták Béla többek közt az Esztergomot fenyegető veszélyről beszélt: a tervek szerint napi negyedmillió köbméter vizet kell majd onnan visszaszivattyúzni a Dunába, és két nappal korábban a Vízügyi Beruházási Vállalat vezérigazgatója úgy tájékoztatta őt, hogy ezt a megoldást a régészek is kedvezőnek tartják és támogatják. Lipták- nak viszont sikerült kapcsolatba lépnie a régészekkel, akik közölték, hogy ősi. Árpádház előtti őrtornyok, eddig feltáratlan sírok és egyéb emlékek kerülnek a legnagyobb veszélybe. Ami a költségadatokat illeti, a magyar újságok szerint 1986-87-es árakon számítva 54 milliárd forintot tesznek ki a Magyarországot terhelő beruházási költsé- j, gek, valójában azonban - mai árakon és a legszükségesebb környezetvédelmi létesítményekre fordítandó kiadásokat is beleszámítva - 132 milliárd forint a beruházási költség, ami a kamatterheket figyelembe véve soha nem térülhet meg. A vízlépcsőrendszer nagymarosi szakaszának elhagyása, a megkezdett munkák leállítása a Magyar Nemzet június 14-i tájékoztatása szerint 5,6 milliárd forint veszteséget okozna. A Jurta Színházban este 11 óráig tartó tanácskozás végén fontos bejelentésre került sor. Július 21-én "Nagymaros Bizottság" alakul, amely a World Wildlife Fund szervezésében szeptemberben kongresszust tart. A bizottság - amelynek minden környezetvédelmi szervezet, csoport tagja lehet - azért fog küzdeni, hogy a nagymarosi vízerőművet ne építsék meg. A bős-nagymarosi beruházási programról az elmúlt héten - végre - valóban nyílt viták folyhattak, ha a hivatalos magyar sajtó nem is számolt be minden eseményről. Ma azonban még nem eldönthető, hogy a viták engedélyezésének ^ csupán az volt-e a célja, hogy Crósz Károly ne üres kézzel induljon amerikai útjára és hogy a Magyar Környezetvédelmi Alap ne nehezítse meg a hitelfelvételeket, vagy pedig valóban mérlegeli-e a magyar kormányzat a vízlépcső-program elejtését. ______________________M___________________- 2 -
