1988. június (138-158. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
^ [j/l\ SSASABSA^'i?@ A I Jtí © a a(DÍ^Mj\ k f \ V Szerkesztő: Krassó György * 24/D Little RusseJ] Street • London, WC1A 2HN * Tel. 01-430 2126 (külföldről 441-430 2126) 139/1988 1988. június 2. A belügyminisztérium továbbra is korlátozza az utazási jog gyakorlását Magyarországon Az év elején Magyarországon a külföldre utazás szabályait módosították, s azóta - mint ismeretes - bármikor túristaútra indulhatnak azok, akik megkapták a 11 világútlevelet" és van elegendő kemény valutájuk. Az állami és pártvezetők már tavaly ősszel, majd idén, az új rendelet hatályba lépése után ismételten kinyilatkoztatták, hogy az utazás most már valóban törvényesen biztosított, ténylegesen gyakorolható állampolgári joggá vált, és a nyugati sajtó is j elégedetten nyugtázta a belpolitikai liberalizálódásnak ezt az újabb jelét. Az új rendeletnek azonban már kezdettől fogva akadtak bírálói is. Még a megszövegezés időszakában többen felvetették, hogy ilyen nagy fontosságú jogszabályt a korábbi gyakorlattól eltérően a Parlamentben kellene megtárgyalni - szó volt erről az Országgyűlés jogi bizottságában és a televízió adásában is -, de az illetékesek akkor úgy nyilatkoztak, hogy "idő hiányában" erre már nincsen lehetőség. Utólag úgy tűnik, hogy mégsem időhiányról, hanem a kényelmes rendeleti kormányzás továbbéléséről volt szó, hiszen a vonatkozó jogszabályt az Elnöki Tanács végül is csak az Országgyűlés téli ülésszakát követően, az év utolsó napjaiban bocsátotta ki. A rendelet szövegéből azután kitűnt, hogy az utazás egyáltalában nem vált tényleges személyi joggá és az útlevél - a könnyítések ellenére - továbbra is a politikai diszkrimináció eszköze marad: a belügyi hatóságok ezután is tetszésük szerint zárhatnak ki bárkit a külföldre utazásból. Igaz, Grósz Károly miniszterelnök március 2-án kijelentette, hogy a rendelet néhány paragrafusa még finomításra szorul, de a "finomítás" azóta is várat magára. Az útlevélügy törvényes és az emberi jogi követelményeknek megfelelő rendezése érdekében február 22-én független bizottság alakult 1903:VI-os Bizottság néven, amelynek első Tájékoztató Levele magyarázatot ad az elnevezés eredetére is. Az 1903. évi VI. törvénycikk ugyanis egyszerű szavakkal és a mai jogi normáknak megfelelően szabályozta már 85 évvel ezelőtt az útlevélügyet: "Ma- ! gyár állampolgárok részére, kérelmük folytán - mondotta ki a törvény -, a hatóságok külföldre szóló útlevelet állítanak ki." A bizottság nemrégiben tette közzé második - részletes dokumentációval kísért - Tájékoztató Levelét. Ez a közlemény már az új jogszabály alapján folytatott gyakorlatot vizsgálja, és megállapítja, hogy a belügyi hatóságok az utazási jogot önkényesen korlátozzák és eljárásuk "a politikai retorzió és megfélemlítés eszközéül szolgál". Ebből a célból mindenekelőtt a jogszabálynak azt a két rendelkezését alkalmazzák, amely szerint nem adható, vagy csak kivételesen, egyszeri alkalomra adható útlevél annak, aki "korábbi külföldre utazása alkalmával a Magyar Népköztársaság jogszabályait súlyosan megsértette", illetve aki büntetett előéletű. Az 1903:VI-os Bizottság tájékoztató levele idézi a Budapesti Rendőrfőkapitányság Igazgatásrendészeti Osztály vezetőjének a Magyar Hírlap január 25—i számában megjelent nyilatkozatát, amelyből kiderül, hogy a rendőrség maga dönti el, milyen magatartást tekint a Magyar Népköztársaság jogszabályai megsértésének. A határozat ellen természetesen továbbra sem lehet i bírósághoz fellebbezni, és az utazásból való kizárás időtartamát sem korlátozza semmilyen rendelkezés. A másik kizáró ok - a büntetett előélet - főként a volt 56-os elítélteket sújtja: amint a dokumentációból kiderül, Rácz Sándor - a • Nagybudapesti Központi Munkástanács 56-os elnöke - és a forradalom után halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélt Mécs Imre és Fónay Jenő útlevélkérelmét is ezzel az indokkal utasították el nemrégiben. A "Magyar Október Tájékoztatószolgálat" jelentéseit az előfizetők - a forrás megjelölésével - akár teljes egészükben, akár kivonatosan szabadon felhasználhatják.
