1988. április (71-108. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
/ i <c magyar (g) r » y-\ I I7i\ íllPív? SSASABSAOT® /-vK\f| l\| t © aa®[L@/iW[ll Szerkesztő: Krassó György * 24/D Little Russell Street * London, WC1A2HN * Tel. 01-430 2126 (küllőidről 441-430 2126) £ 108/1988 1988, április 30. . Rácz Sándor köszönti május elsejét Rácz Sándor nyugdíjas szerszámkészítő - aki 1956-ban a Nagybudapesti Központi Munkástanács elnöke volt, majd bebörtönözték és csak 1963-ban szabadult ki - az idei május elseje alkalmából üzenetet intézett a magyar munkásokhoz. Az ünnepet köszöntő üzenetében Rácz Sándor elmondja, hogy negyven éven keresztül dolgozott munkásként, és osztozott társai örömében-bánatában a négy évtized kritikus pillanataiban. "Kritikus pillanat ‘4 pedig - folytatja Rácz Sándor - nagyon sok volt az elmúlt negyven év alatt, és van ma is, amikor a fejünk fölött csak gazdasági bajokról dübörögnek a hatalmukat féltők és amikor minden baj okozói mi vagyunk - magyar munkások -, mert mi nem úgy dolgozunk, hogy az általunk megtermelt érték elég legyen végtelen pazarlásukhoz. Pedig a hatalom féltőinek tudni kell azt, hogy mi is tudjuk: a magyar társadalom alapvető bajai politikai eredetűek, és ezeket a gondokat csak politikai eszközökkel lehet megoldani." A továbbiakban Rácz Sándor visszaidézi a háború utáni május elsejéket, amikor a munkásság még bizakodva tekintett a jövőbe, és felveti a kérdést: Ki a felelős a remények meghiúsulásáért, a munkanélküliségért, a fiatalok kilátásainak hiányáért, az idős munkások nyomorúságáért? Keserű szavakkal szól azokról a politikusokról, akik nap mint nap több munkát kívánnak a dolgozóktól, de a munkások jövőjével nem törődnek, befejezésül pedig élteti május elsejét, a nemzetközi munkásösszefogás ünnepét. I S A "Magyar Október Tájékoztatószolgálat" jelentéseit az előfizetők - a forrás megjelölésével - akár teljes egészükben, akár kivonatosan szabadon felhasználhatják.
