1988. március (32-68. szám) / HU_BFL_XIV_47_1

nisztériumunk, és parlamentáris demokrácia helyett egy pártállam túlhatalmával állunk szemben. A hatalom azonban bizonytalanná vált a közhangulat földcsu­szamlásszerű megváltozása nyomán. Demszky beszéde kiemelte, hogy a szovjet típusú diktatúra Kelet-Közép-Európa egész térségét válságba sodorta. Ceau$escu és Jaruzelski már magára gyújtotta a házat, Honecker és Jakes is csak az erő­szakapparátusra számíthat. A magyar kormányzat még csak a gyújtóanyagot halmozta, föl. De nem robbanásra, hanem radikális fordulatra, ehhez pedig a párt hatalmának korlátozására és szabad választások megtartására van szük­ség. A beszéd a sajtó- és a gyülekezési szabadságnak és a Duna menti népek barátságának éltetésével fejeződött be. A tömeg tovább vonult, és létszámban egyre növekedett. Amikor a felvonulás eleje a Margit hídon a Margitsziget bejáratához ért, a tüntetők utolsó sorai még a Vígszínháznál voltak. A megemlékezések a Bem téren folytatódtak, ahol hangosbeszélők bekapcsolásával a hatóságok eleinte kísérletet tettek az ünnep megzavarására. A Bem-szobor előtt az idősebb korosztályhoz tartozó és hosszú időre bebörtönzött, Pákh Tibor szólt az egybegyűltekhez - követelte a szovjet csapatok távozását Magyarország területéről, emlékeztetett rá, hogy már 1849- ben is Oroszország nyújtott "baráti segítséget" a Habsburgoknak és Hitler első csatlósa a Szovjetunió volt -, majd felolvasták itt a Demokrata c. szamizdat folyóirat legújabb számában "Mit kívánunk?" címmel közzétett 12 pontot. Az évtizedek óta nem látott méretű felvonulás a Batthyány téren, a Kölcsey-szo- bornál ért véget, ahol a fiatalok egy része úgy határozott, hogy este hét óra­kor újra megkoszorúzza a Petőfi-szobrot. A rendőrség a bátor és éles politikai beszédek ellenére nem zavarta meg a tüntetést. Rendbontásra sehol nem került sor. Ismét bebizonyosodott, hogy az elmúlt évtizedek gyakran 'véres március 15—i incidenseit nem a felvonulók okozták. A keddi nap bebizonyította, hogy a demokratikus ellenzék nem készü­lődött uszításra és rendzavarásra, amint azt a hivatalos propaganda állította, és azt is, hogy a magyar fiatalokban, akikről az idősebbek oly gyakran beszél­nek lekicsinylőén és kétkedve, éppúgy él a szabadság szeretete, mint 1848-as és 1956-os elődeikben. | i- 2 ­_________________________________________________________tó________________________________________________________

Next

/
Thumbnails
Contents