1988. március (32-68. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
/ t «C MAGYAR ©J£FÍ>®IÍ1» Szerkesztő: Krassó György * 24/D Little Russell Street * London, WC1A 2HN * Tel. 01-430 2126 (külföldről 441-430 2126) 3 57/1 988 1988. március 17. Harminc évvel ezelőtt ítélték el a Nagybudapesti Központi Munkástanács tagjait Ma - március 17-én - van harminc éve annak, hogy a Nagybudapesti Központi Munkástanács ügyében a Legfelső Népbíróság ítéletet hirdetett. Rácz Sándort életfogytiglani. Báli Sándort 12 évi, a többi három vádlottat pedig 5-től 15 évig tartó börtönbüntetéssel sújtották. Jóllehet a szovjet katonai inváziót követően több ezer politikai büntetőügyben hirdettek ítéletet, két per - szimbolikus jelentőségét tekintve - kiemelkedett a többi közül. A vádlottak már 1956 novembere, illetve decembere óta fogságban voltak, de e perek lefolytatásával mégis 1958-ig vártak a hatóságok. A kormány ezzel a két ítélettel veszítette el saját legitimációjának utolsó halvány lehetőségeit. A Központi Munkástanács perében 1958. március 17-én a munkásság választott képviselőivel számoltak le, a másik perben - három hónappal később - az ország törvényes miniszterelnökét ítélték halálra. A munkástanácsok olyan intézmények, amelyek makacsul újra meg újra megjelennek minden újkori forradalomban. A munkásságnak az a törekvése nyilvánul meg bennük, hogy megszabaduljanak kizsákmányolóik minden fajtájától és saját kezükbe vegyék a gépeket, a gyárak irányítását és sorsuk intézését. Vagyis az a szocialista törekvés, amit a kommunista mozgalom elvben magáévá tett, a gyakorlatban pedig mindenütt elárult, s miközben az addigiaknál is kegyetlenebb kizsákmányoló rendszert hozott létre, megfosztotta a munkásokat a védekezés, a szervezkedés minden jogától és lehetőségétől. Ezért kerültek szembe a munkástanácsok mindig is a kommunista hatalommal, s az pedig ezért számolt le velük mindenütt Kronstadttól Gdanskig, a bolsevikok hatalomra jutásától mindmáig. 1956-ban Magyarországon az első munkástanács meglepően korán - már október 24-én - megalakult az újpesti Egyesült Izzóban, s a rá következő napok- ^ bán minden nagyobb gyár munkásai megszervezték saját tanácsukat, október 31-én pedig létrejött a Munkástanácsok Parlamentje is, amely 9 pontos határozatában a munkásönigazgatás alapvatő követeléseit fektette le. November 'i 4-e után azonban a munkástanácsok szerepe és programja gyökeresen megváltozott, erejük és politikai jelentőségük csak ezután nőtt igazán nagyra. Ekkor ugyanis, más szervezetek hiányában - akárcsak huszonöt évvel később a lengyel Szolidaritás - a munkásság sajátos érdekeinek képviseletével együtt és azon túlmenően a demokráciáért és a nemzeti függetlenségért folyó küzdelem központjai lettek. Az új pártvezetők természetesen rettegtek tőlük és gyűlölték őket, s a fegyveres ellenállás leverése után a munkástanácsokat tekintették legfőbb ellenfeleiknek. \ Az Újpesti Forradalmi Bizottság kezdeményezésére november 13-án gyűltek íi össze a budapesti gyárak sztrájkoló munkásainak képviselői, s ők alakították meg a Nagybudapesti Központi Munkástanácsot, amelynek elnökévé november 15-én a Beloiannisz Gyár 24 éves szerszámkészítőjét, Rácz Sándort választot- í ták meg. Hamarosan kettős hatalom jött létre: a fegyveres erő az orosz csapatok kezében volt, a munkásság viszont csak a Központi Munkástanácsnak engedelmeskedett. Fennállásának rövid három hete alatt a Központi Munkásta- nyács bebizonyította, hogy megfontoltan és felelősségteljesen tudja intézni nemcsak a gyárak, hanem az ország ügyeit is és - Bibó István tervezetéből kiA "Magyar Október Tájékoztatószolgálat" jelentéseit az előfizetők - a forrás megjelölésével - akár teljes egészükben. akár kivonatosan szabadon felhasználhatják.
