1988. február (17-31. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
«•, \- 2 ' i helyzetét, legalább ideiglenes tartózkodási engedélyek kibocsátásával; a következő föladat pedig az, hogy mérlegelve az ország teherbíró képességét, nyilvánosan állapítsanak meg a nálunk letelepedni óhajtó romániai állampolgárok számára (legalább esztendőnként) bevándorlási keretszámot vagy kvótát. Ezen belül - összhangban a nemzetközi, például nyugatnémet gyakorlattal - preferenciát élveznének a magyar eredetű, anyanyelvű, kultúrájú személyek, de amely korlátozott számban másoknak is lehetővé tenné az áttelepülési; ebbe a keretszámba (bővítőleg) a szabálytalanul érkezőket is foglalják bele. A politikai menedékjognak viszonyaink között nehezen értelmezhető kritériumát általánosabb emberiességi ismérvekkel cseréljék föl. A családegyesítés mereven alkalmazott szempontját is régen időszerűtlenné tette a szituáció maga. 2. A 'menekülők természetesen nincstelenek, de a legális áttelepülőket is majd mindenüktől megfosztják az érvényes romániai rendelkezések értelmében. Az erdélyi menekülteknek pénzbeli, szociális és orvosi segítségre van szükségük, továbbá munkára, lakásra, oktatásra, szakmai átképzésre stb. Erre a célra egyedi költségvetési tételt kell elkülöníteni, a kérelmek elbírálására és az ügyintézésre országgyűlési ellenőrzés alatt álló, a rendőrségtől független kormányhivatalt kell fölállítani. Az áttelepülők és a menekültek érkezésekor a rászorulóknak ideiglenes szállást (ha muszáj, menekülttábort) kell juttatni, ahol megszabott ideig ingyenes táplálék, orvosi ellátás, megbízható információ és jogi tanács álljon rendelkezésükre. Itt kellene gyorssegélyt is kapniok, esetleg hosszú lejáratú kamatmentes kölcsön formájában. 3. Az érdekeltek számára megnyugtatóbb, kiszámíthatóbb, megtervezhető áttelepülésen túl az "illegális" menekülők ügye is emberséges intézkedést kér: Mondassák ki, hogy soha senkit nem szolgáltatnak ki ezentúl Ceausescu titkosrendőrségének. A kormányzat ezenkívül folytasson tárgyalásokat a külfölddel azok befogadása tárgyában, akik nálunk nem akarnak vagy nem tudnak letelepedni; az eredményt hozza nyilvánosságra; találjon formulát a menekültek személyi iratokkal való ellátására (például a "hontalan útlevél" valamilyen változatával). 4. A kormányzat az eddigiektől eltérően tájékoztassa folyamatosan - és tényszerűen - a közvéleményt és az érdekelteket, ami egyébként alkotmá■> nyos kötelessége. Fölhívjuk a társadalmi szervezeteket - elsősorban a Vöröskeresztet -, továbbá a független testületeket, csoportokat, mozgalmakat, egyesületeket, szövetkezeteket, polgári jogi társulásokat, gazdasági munkaközösségeket, egyéni vállalkozókat, hogy segítsenek - erejükhöz mérten - a menekülőkön. A magyar társadalom persze nem várt fölhívásunkra, hogy együttérzését és nagylelkűségét megmutassa. Megkülönböztetett tisztelettel kell szólnunk az egyházak karitatív munkájáról. A jótékony munkálkodást össze kellene hangolni, ám anélkül, hogy ezzel veszélyeztessük a még törvényen kívül álló menekültek biztonságát. yl 1. Fölhívunk minden egyházat, hogy eddigi tevékenysége mellett legyen az információk gyűjtője és terjesztője. Legyen minden templom, plébánia, * lelkészi hivatal a menekültek támpontja. 2. Fölhívjuk a hazafias egyesületeket, gyűjtsenek pénzt, szervezzék a közadakozást, gyűjtsék össze a készséges befogadók címeit, tartsák nyilván a segítőkész tisztviselőket. A mostani (reméljük, átmeneti) helyzetben bejelentetlen ("fekete") munkalehetőségek diszkrét nyilvántartása is szükséges. L— ___________— _______ _________________j----------------------- ^
