1988. február (17-31. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
4a öl . 1 ttofíázxz^ ni 2A/0 Little Rvtself Street, LONDONI, W-O.i -TeMH-WO zi 26 ■ G. Krassé 17/1988 1988. február 1. í Tüntetés Budapesten a román nagykövetség előtt • Három-négyszázán vettek részt Budapesten ma délután 4 órakor a román nagykövetség Thököly úti épülete előtt a Ceausescu-diktatúra elleni tüntetésen, jóllehet a szervezők közül Cadó Györgyöt ma reggelre beidézték a rendőrségre és megpróbálták őt - valamint a vele együtt megjelent Haraszti Miklóst - lebeszélni a tüntetés megtartásáról. Többen vidékről utaztak fel azért, hogy részt vehessenek a tiltakozó akción, és az összegyűltekhez sok járókelő is csatlakozott, az óvatosabbak pedig a Thököly út másik oldaláról és autóbuszokról, villamosokról integettek. A követség épületének alsó szintjén leeresztették a redőnyöket, a második emelet egy oldalablakából azonban fénykép- és filmfelvételeket készítettek. A szomszédos utcákban URH-kocsis rohamrendőrség állt beavatkozásra készen, a helyszínen azonban csak civilruhás nyomozók tartózkodtak, akik egy alezredes vezetésével igyekeztek szétoszlásra bírni a tömeget. A felvonulók két transzparenst bontottak ki. Az egyiket - amelyen ez a szöveg szerepelt: "Le a diktatúrával! Szabad és demokratikus Romániát!" - azonnal kicsavarták Molnár Tamás és Pálinkás Róbert kezéből, s a védelmükre kelő Bouquet Gábort őrizetbe akartak venni. Dulakodásra került sor, és a tömeg kiszabadította Bouquét a rendőrök kezéből. Az "Ember- és polgárjogot Románia népeinek!" feliratú másik transzparenst sikerült kifeszíteni az épület előtt. A követség kertjének kerítését fémpárkány övezi, erre kapaszkodott fel Tamás Gáspár Miklós, és a következő rövid beszédet mondotta: Barátaim! Azért gyűltünk most itt össze, mert szolidárisak vagyunk a román néppel és az erdélyi magyarsággal. Nem vagyunk nacionalisták, a kelet-európai népek közti barátságot, az együttérzést, a népek közötti rokonszenvet képviseljük. Fölkérlek Benneteket, barátaim, hogy szavaim után - mivelhogy engedélyezetlen a tüntetés - menjünk haza. Azzal az egy ideje már szokatlan jelszóval végzem szavaimat, hogy "Éljen a magyar-román barátság!" A tüntetők megéljenezték Tamás Gáspár Miklóst, és megemlékezésképpen égő gyertyákat helyeztek el a kerítés párkányán. Tartották magukat a szervezők néma tüntetésre felszólító felhívásához, és csak egyetlen "Le a Ceausescu-diktatúrával! "-kiáltás hangzott el. Gadó György felkérte a megjelenteket, hogy ne feledjék: este 10 órakor szolidaritásuk jeléül három percre oltsák el a villanyt lakásukban. Miközben rendőrkocsik hangosbeszélőn szólították fel oszlásra a tömeget, a civilruhás nyomozók pedjg tettlegesen igyekeztek szétoszlatni azt, az egybegyűltek menetté szerveződtek és megindultak a Thököly úton a Baross tér felé, magasra emelve a Románia népei számára jogokat követelő háromméteres vásznat. A rendőrség követte a menetet, és útközben többször oszlásra és a transzparens összecsavarására szólította fel a résztvevőket, akik - a járókelők segítségével - végül a Baross téri metró-aluljáró egyik lejáratánál feszítették ki azt. A tüntetést a lakosság látható rokonszenve kísérte. Sokan elegyedtek beszélgetésbe a felvonulókkal, és még egy csoport egyenruhás rendőr is beavatkozás nélkül ment le az aluljáró lépcsőjén a kifeszített transzparens mellett, amelyet végül csak 5 óra tájban szerelt le és kobozott el a rendőrség a körű Iá I lók gúnyos tapsa közepette. j | . ____________________________ ___________________ J------------------------------------------ ---------------------’l
