1988. január (1-16. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
I ®ffll 24/D i. itt le Ruísell Street, LOM D 0 N, WC.L ■ Tel. 0-í-^ao 2« • G. Krossé 15/1988 1988. január 30. A Magyar Demokrata Fórum a Jurta Színházban A lakiteleki értelmiségi találkozón szeptember 27-én megalakult Magyar Demokrata Fórum (MDF) január 30-án, szombaton tartotta meg első nagyszabású politikai gyűlését Budapesten, a tavaly megnyitott népligeti Jurta Színházban. A reggel 10 órától este 7 óráig tartó rendezvényen több mint 500-an vettek részt, a demokratikus reformokat követelő értelmiség minden csoportjának képviselői. A pártvezetésben az utolsó pillanatig vita folyt arról, hogy engedjék-e a tanácskozás megtartását: néhány napja még azzal fenyegették a rendezőket, hogy "kivattázzák", hithű párttagokkal töltik meg a termet, végül azonban - épp ellenkezőleg - a már bejelentett előadók közül a párttagokat eltiltották a részvételtől. így nem tarthatta meg előadását Schmidt Péter jogászprofesszor és Bihari Mihály politológus, a jogi egyetem tanára, és a meghívott országgyűlési képviselők többsége - például a szegedi Király Zoltán - sem szólalhatott fel az értekezleten. Nem jelent meg Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára, aki Lakiteleken még előadást tartott, majd a Magyar Nemzet-ben közzétette a lakiteleki tanácskozás közös nyilatkozatát. Az egész napos értekezlet 28 előadója és felszólalója a magyar társadalom legégetőbb mai problémáiról beszélt: arra kerestek választ, hogy reformok útján hogyan lehetne kijutni abból a válságból, amibe az elmúlt évtizedek hivatalos politikája sodorta az országot. Csurka István kettős válságról beszélt: arról a "kisebbről", amely a gazdaságban és a politikában mindenki számára láthatóan jelen van s amibe "szintén bele lehet halni", és a mélyebbről, a történelmi múlt folyamatosságának megszakadásáról. Fekete Gyula azt hangoztatta, hogy nem ellenzéki pártok megalakulására, hanem a demokratikus intézmények és a magyarságtudat erősítésére van szükség, mások viszont épp a politikai pluralizmus és a többpártrendszer bevezetéséért emeltek szót. Sokan beszéltek a parlamentarizmus szerepéről, például Csengey Dénes és Mécs Imre, aki a választási rendszer reformjára és a döntéshozatalban való közvetlen népi részvételre - népszavazások megrendezésére - tett javaslatot, vagy Göncz Árpád, aki az intézmények funkcióinak pontos jogi körülírását igényelte. Sólyom László az országgyűlési képviselők számára irodák felállítását, szakértői és közvetlen népképviseleti szervek létrehozását tartotta kívánatosnak, hasonlóan Czakó Gáborhoz, aki annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a döntéseket az érdekeltek és a hozzáértők hozzák meg. A jogrendszerrel volt kapcsolatos Kőszeg Ferenc felszólalása, aki az útlevéltörvény politikai diszkriminációra felhasználható paragrafusait elemezte. Sokan vetették fel a szomszédos országokban élő magyar nemzeti kisebbségek védelmének kérdését. Voltak, akik a társadalmi segítségnyújtás fontosságát hangsúlyozták: Tamás Gáspár Miklós például egy nemrégiben alakult független menekültügyi bizottság célkitűzéseiről számolt be, Németh Géza pedig a vallásos meggyőződés alapján segítő csoportok jelentőségére hívta fel a figyelmet. Mások, így Makovecz Imre, azt emelték ki, hogy az állam feladata a magyarok jogvédelme. A tanácskozáson olyan témák is felmerültek, amelyek mindeddig tabunak számítottak. Az egyik felszólaló a szovjet hadsereg kivonásának kérdését feszegette, egy csepeli munkás pedig arról számolt be, hogy a pártszervezetek hogyan félemlítik meg a bírálatot mondó munkásokat. Konrád György __________________________________________________________________________________________________
