1988. január (1-16. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
i 0<PT<aftSB.«^[rí (► ®raSi 24/0 Little Russell Street, LONDON, W-C.i -TeLDl-W H ze • G. Hrassé 2/1988 1988. január 6. Király Károly levele Ceau$escuhoz. I.C.Maurer - volt állam- és kormányfő - levele Királyhoz. A Marosvásárhelyen élő 58 éves Király Károly a hatvanas években és a hetvenes évek elején a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának és az Államtanácsnak is tagja volt; saját szavaival élve, részt vett szinte minden bukaresti központi apparátus munkájában. 1 972-ben, a magyar kisebbséget elnyomó intézkedések súlyosbodásakor azonban lemondott több tisztségéről - később a többiről is -, s habár továbbra is kommunistának vallja magát, évek óta keserűen bírálja a román vezetés politikáját és ezen belül az emberi és nemzetiségi jogok folyamatos megsértését, a magyarságot sújtó rendszabályokat. Király Károly tavaly augusztus 16-án levelet intézett Ceau^escu elnökhöz, s ennek másolatát megküldte több más - funkcióban lévő és félreállított - román pártvezetőnek is, akik közül többek közt Ion Cheorghe Maurer volt állam- és kormányfőtől meleg hangú választ kapott. Király Károly a saját leveléhez egy júliusban hozzá küldött névtelen levél másolatát is mellékelte, amely tükrözi a hivatalos propaganda hatására a románság körében terjedő soviniszta nézeteket. A dokumentumok csak most, több mint négy hónapos késéssel jutottak el nyugatra az Erdélyi Magyar Hírügynökség révén, amely külön jelentésben ismertette a levelek szövegét. Ceau^escu elnökhöz írt levelében Király Károly felidézi azokat az éveket, amikor még tagja volt a vezető román állami és pártszerveknek, és szoros kapcsolatot tartott fenn Ceau^escuval is. Külön kitér egy beszélgetésükre, amikor is a román mezőgazdaság helyzetét vitatták meg, és azt tervezték, hogy engedélyezik a magán állattenyésztést és támogatni fogják a háztáji gazdálkodást. Király elmondja, hogy abban az időben még lehetett bírálni a párt hivatalos politikáját, de akik akkor ellenvéleménnyel éltek - például Maurer, Bodnára^, Iliescu, Trofin, Fazekas János, Niculescu, Vaéile Lupu -, azok mind félre lettek állítva azóta. Ma "Egyes állami és pártfunkcióban lévő emberek - írja Király - bántóbban viselkednek, mint a valamikori bojárok a cselédeikkel. Az ember személyiségének lábbal-tiprása olyan magatartás, amely figyelmen kívül hagyja az állami törvények normáit és a párt alapszabályzatát." Király szerint ma is engedni kellene az őszinte beszédet és félre kellene állítani a talpnyalókat. Kijelenti, hogy nem kívánja Ceau^escut kioktatni, de fél, hogy az maga is elhiszi már a megrendelt dicsőítéseket és feledésbe ment a kommunistáknak az az eszménye, hogy új társadalmat építsenek. Király Károly ezután rátér arra a névtelen levélre, amit július 20-án kapott valakitől, aki így írta alá levelét: "Egy román érzelmű román, aki egy kommunista országban él, sajnos." A névtelen levél szerzője a romániai magyarokat és zsidókat teszi felelőssé a kommunista rendszer hatalomra jutásáért, s ezért - úgymond - csak azt kapják most, amit megérdemelnek. A névtelen levél írója felpanaszolja, hogy a Szovjetunióhoz csatolt moldovai és besszarábiai területeken élő románok helyzetéről senki nem beszél, majd így folytatja: "A zsidóktól megszabadultunk - okosabbak és fürgébbek voltak -, a németeket eladjuk, mint a rabszolgaság idején, a magyaroknak pedig nem marad más, mint hogy Kádárhoz menjenek, 5:
