1988. január (1-16. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
. ItoeiSS ®ffll 2.4/D i-ittle Ru*sell Street, LONDON, WC.t • Ttl. 0/-4&O n ze • G. Rrassé ^ 9/1988 1988. január 19. Több mint 300 magyar értelmiségi szolidaritását fejezi ki Románia népével A mai napon déli 12 órára sajtóértekezletet hirdettek annak a nyilatkozatnak aláírói, amelyben több mint 300 író, történész, szociológus, filozófus, irodalomtörténész, közgazdász és más foglalkozású magyar értelmiségi szolidaritását fejezi ki a román nép iránt. Az aláírók között megtalálhatók az értelmiség minden fontosabb csoportjához tartozók, népi írók csakúgy, mint a demokratikus ellenzéki mozgalom résztvevői. A január 4-i keltezésű nyilatkozat szövege eddig stencillel sokszorosított formában terjedt Budapesten, ma azonban az aláírók átadták azt a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőinek. A sajtóértekezletre szóló meghívó szövege így hangzott: Tisztelt Főszerkesztő Úr! Magyar értelmiségiek a brassói események kapcsán szolidaritásukat fejezik ki Románia népével. Nyilatkozatukat ismertetni kívánjuk a hazai és a külföldi közvéleménnyel. 1 988. január 19-én 12 órakor Budapest VII. Damjanich utca 42. IV. emelet 6. szám alatt (Für Lajos lakásán) hozzuk nyilvánosságra a nyilatkozat szövegét és az aláírók névsorát. Ezúton tisztelettel meghívjuk Önt, illetve lapja tudósítóját a sajtóértekezletre. Az aláírók nevében: Benda Gyula, Bodor Pál, Csoóri Sándor, Für Lajos, Kiss Gy.Csaba, Mészöly Miklós, Szabó Miklós, Vásárhelyi Miklós. Az alábbiakban közöljük a január 4-i keltezésű nyilatkozat szövegét: Román barátaink! Rég óhajtott változások előjeleit látjuk tájainkon. A szovjet főtitkár békejobbot nyújtott az ottani ellenzék legrangosabb vezetőjének, Lengyelországban leszavazták a kormányt, kritikus hangok szólaltak meg az NDK írószövetségében, Prágában az emberi jogok napján ezer ember vonult az utcára, Románia lakosságának politikai akarata megszólalt Brassó és Temesvár utcáin. Brassóban munkások, Temesváron egyetemi hallgatók, Bukarestben, Kolozsvárott, lasiban és másutt munkások és értelmiségiek állásfoglalása mutatta meg: az ország népének elege van a néma tűrésből, változást akar. Együttérzéssel üdvözöljük a bátrakat, a tisztességeseket, a józanokat. Hevesen tiltakozunk máris megindult üldözésük ellen. Ceausescu valamikor egy hamis látszat megteremtésével alapozta meg uralmát. Húsz évvel ezelőtt elhitette a világgal, hogy egyetért a Prágai Tavasszal és szabadabb, nyitottabb, függetlenebb életet akar népének. Ma már tudjuk: nem az ország függetlenségére, hanem csak saját egyeduralmának függetlenítésére, személyes hatalmának háborítatlanságára törekedett. Ceausescu akkor azt a látszatot teremtette, mintha a román nemzet érdekeinek szószólója lenne. Ma már egy egész ország sínyli meg, hogy Ceausescu és családi klánja mennyire semmibe veszi saját nemzetét is, semmibe veszi és gúnyt űz legelemibb érdekeiből és szükségleteiből. Az anyagi, szellemi és erkölcsi nélkülözés olyan létfeltételeit teremtette meg, amelynek súlyos következményei több nemzedékre kiha- tóan veszélyeztetik az ország népét és sorsát. A totális diktatúra a szabadság teljes megvonását, az éhínséget és a szellemi elsivárosodást a nemzeti gyűlölet felszításával akarta elfeledtetni. El akarta hitetni, hogy a román nemzet számára a kisebbségek jelentik a fő veszélyt. Brassó és Temesvár azt tanúsítja: Romániában ma talán ____________________________________ _________ _ __________
