1987. november (125-143. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
- 2 kérdésének tárgyalását. A résztvevők csaknem kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy a katonai szolgálat megtagadása alapvető emberi jog, és elítélték a szolgálatmegtagadók bebörtönzését. Erről beszélt többek között a lengyel "Szabadság és béke" mozgalomtól érkezett Jacek Czaputowicz, a jugoszláv Ingrid Bakse, a kelet-német Astrid Roepke, az amerikai Jim Skelley és a nyugat-német Helmut Horst. A magyar Haraszti Miklós és Holczer Tibor arról a 150-200 bebörtönzött magyar fiatalról beszélt, aki a katonai szolgálatot lelkiismereti okból tagadta meg. Merza József - a katolikus Bulányi-bázisközösség tagja - elmondotta, hogy évekkel ezelőtt kitették állásából, letartóztatták, fiát pedig másfél évi börtönre ítélték. Diószegi Olga részletesen ismertette a két és fél év börtönbüntetését töltő Keszthelyi Zsolt helyzetét, az elnöklő Mary Kaldor pedig elfogadásra javasolt egy Kádár Jánoshoz címzett levelet, amely a börtönben tartott szolgálatmegtagadók szabadon engedését és az ENSZ emberi jogi bizottsága vonatkozó határozatának magyarországi gyakorlati alkalmazását követeli. Barabás Miklós - a magyar hivatalos Országos Béketanács főtitkára - ellenezte a levél elküldését, de a jelenlevők közül több mint ötvenen aláírásukkal látták el a tiltakozást. Valójában több volt az aláírók száma, de két aláíró iv - tele nevekkel - rejtélyesen eltűnt. Az európai demokratikus mozgalmak együttműködésének lehetőségeiről vasárnap délután a magyar Vásárhelyi Miklós, az angol Mary Kaldor, a holland Mient Jan Faber, a nyugat-német Dieter Esche, a lengyel Jan Minkiewicz, a jugoszláv T.Masztnak és Sonia Licht beszélt. Ismét sokan szólaltak fel. Vásárhelyi Judit könyvtáros a környezetvédelem magyarországi helyzetét ismertette, sokan - főleg magyar egyetemisták - pedig azt tették szóvá, hogy nemcsak a Nyugat és Kelet közti, hanem a Kelet és Kelet közötti kapcsolatok is problematikusak: a hatóságok az utazást még az egymással szomszédos kelet-középeurópai országok között is megnehezítik. Orbán Viktor - a szeminárium egyik szervezője - elmondotta, hogy a magyar ha- tóságok különféle eszközökkel hogyan próbálták meghiúsítani a konferencia megrendezését. Felszólalt az olasz kommunista párt képviselője is. A szeminárium megtartását a jelek szerint csak azzal a feltétellel engedélyezték, hogy a szervezők meghívják rá a hivatalos magyar Országos Béketanács képviselőit is. Jóllehet a meghívás csak két személyre szólt, öten jelentek meg az OBT képviseletében, eljött a párt Központi Bizottsága Információs Osztályának egy tagja - Simonyi András -, a KISZ egy küldöttje és a Népszabadság tudósítója is. A magyar "hivatalosok" azonban el- szigetetelődtek, és magatartásuk kiábrándító volt. Barabás Miklós - az OBT főtitkára - minden közös nyilatkozat elfogadását ellenezte; nem válaszolt a magyar fiataloknak arra a kérdésére, hogy a nyugat-európai békemozgalomban magának helyet követelő Béketanács - az eddigi gyakorlatától eltérően - a jövőben támogatni fogja-e a béketalálkozókra való kiutazásukat; és kifejtette, hogy a Béketanácsnak "történelmi okok folytán" nincsen álláspontja a katonai szolgálat megtagadásának kérdésében. A magyar tömeg- kommunikáció később csak Barabásnak és a Béketanács más tagjainak nyilatkozatait közölte. Vasárnap este került sor a szeminárium zárónyilatkozatának felolvasására. Barabás Miklós e nyilatkozat közös közleményként való elfogadását is ellenezte. Több mint százan írták mégis alá a deklarációt, amely egy közös, egész Európát átfogó - és az államhatalomnak alá nem vetett - demokratikus mozgalom szükségessége mellett száll síkra. A szeminárium sok résztvevője vasárnap a késő éjszakai órákig együtt maradt, és folytatta a beszélgetést. Hétfőn délután a konferencia szervezői sajtóértekezletet tartottak. 1
