1987. október (112-124. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
i'i ^’HWWieARiAM ®ral 24/0 littU Rw»»«(l Street , LONDOM, WC i ■ T*l. 04-4*0 a< u • G. Kra**i 116/1987 1987. október 10. Dr. Luka László pszichiáter tudományos kitüntetése Svájcban A Svájci Pszichiátriai Társaság idén első ízben írt ki pályázatot tudományos tanulmány készítésére. A "Profilaxia a pszichiátria és pszichoterápia területén" címmel kiírt pályázat első díját Dr.Luka László Magyarországról 1 956-ban emigrált svájci pszichiáter nyerte el "A bulimia nervosa profilaxiája" c. munkájával. A "bulimia nervosa" a huszadik század végének egyik súlyos idegbetegsége, amely ijesztő méretekben terjed s már az iskolásgyermekek 18-25 %-ánál is kimutatható. A most 55 éves Dr.Luka Lászlót 1 953-ban harmadéves orvostanhallgatóként hét és fél évi börtönbüntetésre ítélték Magyarországon összeesküvés vádjával. A forradalom szabadította ki, és a szovjet intervenció után Svájcba menekült. Befejezte egyetemi tanulmányait, pszichiáter lett, számos tudományos munkát írt és professzor a kaliforniai állami egyetemen is. Fő szervezője a már többször megrendezett genfi magyar akadémiai napoknak és a magyar kultúra támogatására létrehozott svájci alapítvány intézőbizottságának elnöke. A díszoklevelet és a 2500 svájci frankos díjat a Svájci Pszichiátriai Társaság ez évi közgyűlésén, szeptember 24-én adták át Dr.Luka Lászlónak, aki a díj egy részét az emberi jogokért évekig küzdő, bebörtönzött, majd nemrég Svájcban menedékjogot kapott orosz pszichiáternek, Dr.Anatolíj Korjaginnak, másik részét pedig egy svájci tanulmányútra készülő magyar irodalomtörténésznek ajánlotta fel. Dr.Luka László a díj átvételekor a következőket mondotta: Elnök Úr! Igen Tisztelt Kollégák! Tartozom Önöknek egy vallomással. Most és itt másodszor húzok hasznot forradalmakból. Ez 1956-ban történt először, amikor is a budapesti Cyűjtőfogház politikai börtönéből egyenesen Zürichbe juthattam s a svájci polgárok nagylelkű támogatásával befejezhettem orvosi tanulmányaimat. Sohasem lehetek eléggé hálás ezért a segítségért. / Es most, újból. Karácsonykor - alig kilenc hónapja - családommal Indiában akartam tölteni az ünnepeket. Coába érkezésünk napján azonban kitört a forradalom, a valamikori portugál gyarmat fellázadt az indiai uralom ellen. Hotelünket bekerítették a katonák, és két hétig őrizték. Mivel nem lehetett kimozdulnunk, megírtam az itt kitüntetett tanulmányt. Hozzám kegyesek a forradalmak, s ezért adósa vagyok azoknak, akikhez a Sors mostoha. Arra a kollégára gondolok, aki mérhetetlenül sokat tett az orvosi etikáért, azért, hogy a pszichiátriát megtisztítsa a politikától. Azért, hogy a pszichiátriával ne élhessen vissza a politikai hatalom. Bátor dolog egy diktatúrában egyedül szembefordulni a hivatalos hatalommal a hivatás erkölcse érdekében. Ezért úgy gondolom, hogy helyénvaló kifejeznem nagyrabecsülésemet a Nemzetközi Pszichiátriai Társaság dísztagjának, Dr.Anatolíj Korjagin kollégánknak, aki néhány hónappal ezelőtt egész családjával Zürichben kapott politikai menedékjogot, miután a Szovjetunióból kiutasították. Itt szeretné folytatni orvosi és tudományos munkásságát. Ennek
