1987. október (112-124. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
fi Hiwotie ARI AH 9ip [maiisai n!l 24/0 Rvttcfl Street, LONDONI, WC.f • Ttl. 0<*4*O ti 24 • G. Kras»é 121/1987 1987. október 23. Megemlékezések Budapesten a forradalom évfordulóján Az 1956-os magyar forradalom 31. évfordulóján - 1987. október 23-án - több nem hivatalos megemlékezésre került sor Budapesten. Délelőtt 11 órakor az INCONNU független művészeti csoport néhány tagja virágot helyezett el a Hősök terén, az ismeretlen katona emlékművén, és Pálinkás Róbert grafikus néhány szóval megemlékezett az évfordulóról. (Az INCONNU csoport jelenleg Angliában tartózkodó más tagjai ezzel egyidőben tartottak megemlékezést a jaltai szerződés áldozatainak londoni emlékművénél.) Délután 1/2 2-kor Budán, a Műegyetem kertjében - ott, ahonnan 31 évvel korábban elindult a műegyetemi hallgatók és oktatók menete - mintegy hatvan-nyolcvanan gyűltek össze. Philipp Tibor nemzeti színű zászlót bontott ki, és a jelenlévők elénekelték a Himnuszt. Ezután Mécs Imre, volt műegyetemi hallgató mondott beszédet. Visszaemlékezett az 1 956. október 23 — i tüntetés megszervezésének körülményeire és arra a vidám, bizakodó hangulatra, ami annak idején a fiatalokat eltöltötte. Mécs Imrét a forradalom leverése után halálra ítélték, majd másodfokon életfogytiglani börtön- büntetésre változtatták át az ítéletet. Ő utána Dénes János, a kőbányai Chinoin Gyár 1 956-os munkástanács-elnöke szólalt fel. Elmondotta, hogy délelőtt a rákoskeresztúri temetőben járt, virágot tett Nagy Imre vélt sírjára, és keserű szavakkal szólt a temető 301-es parcellájának elhanyagolt, feldúlt állapotáról, a jeltelen, besüppedt sírokról. Dénes János után a demokratikus ellenzék nevében Gadó György beszélt a valóságos demokrácia, a politikai reformok szükségességéről. Nem szabad hivatalos engedélyre várni - mondotta -, a társadalomnak saját kezébe kell vennie önmaga megújítását. Késő délután ismét az INCONNU csoport szervezett megemlékezést Philipp Tibor budapesti lakásában, s időben ezt is összeegyeztették a Londonban tartott emlékünnepséggel. A lakást felnagyított 1956-os fotókból készített grafikákkal és Nagy Imre-fényképekkel díszítették fel. Jóllehet a házban váratlanul áramszünet keletkezett - amely fél óra múltán véget ért, de később megismétlődött - és gyertyákkal kellett világítani. Pálinkás Róbert, az INCONNU legfiatalabb tagja 7 órakor a forradalom napjaira emlékeztető, közepén lyukas zászlót bontott ki és Albert Camus "A magyarok vére" című írásának felolvasásával megnyitotta az ünnepséget. Ezután Nagy Elek, a csepeli munkástanács 1956-os elnöke beszélt saját emlékeiről: arról, hogy a csepeli munkásság hogyan vett részt már az első napon a forradalom harcaiban; arról, hogy Nagy Imrével milyen tárgyalásokat folytatott; arról, hogy Csepel egészen november 11-ig ellenállt az orosz haderő támadásainak; és a megtorlásról, saját börtönéveiről. Elmondota Nagy Elek azt is, hogy két nappal korábban behivatták a Belügyminisztériumba és felhívták figyelmét arra, hogy ajánlatos lenne tartózkodnia mindennemű szerepléstől. Utána a házigazda Philipp Tibor beszélt az 1956-os helyzethez hasonló, egyre súlyosbodó válságról és arról, hogy a mai passzivitással ellentétben 1956-ban a fiatalok hinni tudtak a lehetetlenben, s ezért vihették győzelemre a forradalmat. Mikes Tamás - aki 1956-ban középiskolai tanulóként vett részt a harcokban s ezért börtönbe került - azt hangsúlyozta keserű hangú felszólalásában, hogy a demokratikus ellenzéknék 56 szellemében meg kellene találnia a szavakat a kisemmizettekhez és kilépnie a társadalmi cselekvés színterére. Ezután Pálinkás Róbert felolvasta az INCONNU csoport nyilatkozatát arról, hogy a súlyos magyarországi társadal-
