1987. szeptember (101-111. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
A Nyílt Levél szerzői élesen bírálják a kormány adóreform-tervezetét, amely az életszínvonal süllyesztésével párosul és nincsen összekötve a gazdaság adminisztratív kötöttségeinek feloldásával. Az új adók így súlyos társadalmi megrázkódtatások kiváltóivá válhatnak. A gazdasági vezetés hibás stratégiát követ: nem a világpiac felé nyit, hanem a KGST-vel való szorosabb együttműködést hirdeti. Nem vizsgálja felül az olyan nagykölt- ségű beruházási programokat, mint a bős-nagymarosi vizierőmű és nem beszél a katonai, rendészeti és államigazgatási kiadások lefaragásáról, s nem vállalja azt a politikai nyitást sem, amely nélkül következetes gazdasági reformok nem valósíthatók meg. Az országgyűlési képviselőkhöz intézett Nyílt Levél száz aláírója ezután részletes javaslatokat tesz olyan programra, amely biztosíthatja a válságból való kilábolást. A javaslatokon érezni lehet az elmúlt évben készült két dokumentumnak, a Hazafias Népfront megbízásából összeállított "Fordulat és reform" című közgazdasági jelentésnek és a Beszélő c. szamizdat- folyóirat "Társadalmi szerződés" elnevezésű programjának hatását. A levél aláírói mindenekelőtt a gazdaságpolitika radikális megváltoztatását javasolják. Olyan programra van szükség - mondják -, amely "Az energetika és a közszolgáltatások kivételével minden gazdasági tevékenységet a piac kontrollja alá helyez. Egyértelműen támogatja különböző tulajdonformák gazdasági versenyét, és nem diszkriminálja a magánszektort. Nyit a világpiac felé, és a KGST-re csupán a gazdasági ésszerűség határain belül épít. Előbb a lehetséges, még ésszerű mértékig csökkenti az állami és társadalmi apparátusok kiadásait, és csak abban a mértékben korlátozza a fogyasztást, amennyire ezután is szükséges. Az adóreform végrehajtása előtt megfelelően mérlegeli, hogy módjában áll-e következetesen megvalósítani elképzeléseit és arányban van-e az intézkedéstől várt haszon a társadalmi költségekkel. A nehéz helyzetben is képes ésszerű lépéseket tenni a népegészségügy javítása, a leginkább veszélyeztetett rétegek, a munkanélküliek megélhetésének és állampolgári helyzetének biztosítása érdekében." Ezután a Nyílt Levél megállapítja, hogy ilyen program politikai reformok nélkül nem valósítható meg. Ezért demokratikus érdekvédelmi szervezetek megalakításának lehetőségét, az egyesülési jog szabad gyakorlását követeli. Biztosítani kell a sajtószabadságot és meg kell szüntetni a kultúra bürokratikus irányítását. A Nyílt Levél állást foglal az Országgyűlés állam- hatalmi szerepének megerősítése és a lakosság személyes szabadságjogainak - így az államigazgatási szervekkel szemben gyakorolt állampolgári jogoknak - a biztosítása mellett is. A Nyílt Levél aláírói végül annak a véleményüknek adnak hangot, hogy a súlyos gazdasági és politikai nehézségek enyhítéséhez szükséges radikális reformok megvalósítására soha nem voltak olyan kedvezők a külső feltételek, "mint éppen most, mikor a két világrendszer közötti feszültség enyhül és maga a Szovjetunió is reformkorszakba lépett. Bűn volna elszalasztani az esélyt". Az Országgyűlés szombaton végétért őszi ülésszakán számos képviselő terjesztett be a Nyílt Levélben foglalt vagy azokhoz hasonló javaslatokat. Grósz Károly miniszterelnök a szeptember 18-án tartott sajtóértekezletén a Washington Post tudósítójának kérdésére válaszolva kijelentette, hogy ismeri a magyar értelmiségiek levelét. "A szándékát értem - mondotta -, és meg kell fogadnunk azt a tanácsát, hogy megfelelően gondoskodjunk az ország jövőjéről. Ennél többet azonban nem tudtam kivenni a levelükből." A megelőző napon - szeptember 17-én - Grósz Károly a Parlamentben is nyilatkozott a levélről: ez alkalommal azonban demagógiát emlegetett, és olyan erőkről beszélt, amelyek - úgymond - "nem az ország jövőjével, hanem csupán személyes ambícióik kielégítésével törődnek". A bős-nagymarosi vízlépcsőről a miniszterelnök kijelentette, hogy "nem vissza, hanem előre kell lépni" és az erőmű építését meggyorsítják. ___&_______________________________________________________- 2 -
