1987. szeptember (101-111. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
m!í 24/0 littlt Rvttell Stre«t, LONDONI, WC i • Ttl. Oí*4*0 H 14 • G. krané 1 1 1 /1987 1987. szeptember 28. / Értelmiségi tanácskozás Lakiteleken Mintegy 150 magyar értelmiségi - író, szociológus, közgazdász és politológus - gyűlt össze vasárnap, szeptember 27-én Lezsák Sándor költő és pedagógus lakiteleki házának kertjében a magyar társadalom mai legégetőbb problémáiról folytatott tanácskozásra. A meghívottak többsége az értelmiség ún . népi szárnyához tartozott. A konferencián Fekete Gyula író elnökölt; Pozsgay Imre - a Hazafias Népfront főtitkára - és Csurka István író tartott referátumot. A tanácskozást reggel 10 órától este 7-ig folytatták, és a résztvevők arra a kérdésre kerestek választ, hogy hogyan juthat ki az ország közös összefogással és demokratizálással az egyre mélyülő válságból. A résztvevők között volt Czakó Gábor és Konrád György író. Bihari Mihály és Gombár Csaba politológus, Krasznay Zoltán és Lengyel László közgazdász, Szesztai András szociológus és az Egyesült Államokban élő Püski Sándor könyvkiadó is. Többen - így Mécs Imre mérnök és Vásárhelyi Miklós történész - nem fogadták el a meghívást, tiltakozásul az ellen, hogy a demokratikus ellenzékhez tartozókat nem hívták el a tanácskozásra. Pozsgay Imre arról beszélt referátumában, hogy a gazdasági reformot visszavonhatatlan lépésekkel kell folytatni, s ki kell terjeszteni azt társadalmi, jogi, alkotmányos, közigazgatási területekre, és magára a pártra is. Csurka István keserű képet festett a nemzet mai állapotáról. Általános nemcsak gazdasági - reformot sürgetett. Szétvert nemzet lettünk - mondotta -, szellemi és anyagi földosztásban kell részesíteni azokat, akik még nem veszítették el a munka ethoszát. Ifj. Fekete Gyula az adóreformot bírálta. Példátlannak nevezte, hogy a termelési eszközök 2 1/2 százalékát birtokló lakosságnak kell majd az adók 20 %-át fizetnie, s így a nagyipari lobby ismét biztosította hatalmának gazdasági alapját. Czakó Gábor - aki "Tisztelt Nyulak!" megszólítással kezdte hozzászólását - tiltakozott az immár 40 éve folyó "emberkísérletek" ellen. A 19. században a magyar nemesség önmagán kezdte a reformokat - például az örökváltság bevezetésével -, s igazi reformról csak akkor beszélhetünk majd, ha a jelenlegi uralkodó osztály is hajlandó lesz önkorlátozásra. A politológusok közül Gombár Csaba a párton belüli frakciók létezésének tudomásulvételét és pluralista szellemű elismerését sürgette. Bihari Mihály pedig hangsúlyozta, hogy Magyarország "totális válságára" mindeddig nem született igazi megoldási javaslat. Többen szóltak arról, hogy nem csupán gazdasági reformra, hanem erkölcsi megújulásra is szükség van. Vásárhelyi Judit könyvtáros az Erdélyből érkezett és Magyarországon bujkáló menekültek sorsára hívta fel a figyelmet. Püski Sándor vállalta, hogy az Egyesült Államokban megjelenteti az értekezlet jegyzőkönyvét. A tanácskozás - amelyen számos fiatal értelmiségi szólalt még fel s melyen jelen volt a megyei tanács elnöke is - közös nyilatkozat elfogadásával ért véget, és elhatározták egy "nemzeti demokrata fórum" létrehozását is. Megbízható budapesti értesülések szerint Grósz Károly miniszterelnök jelezte, hogy tárgyalni kíván a népi írók képviselőivel.
