1987. március (14-31. szám) / HU_BFL_XIV_47_1

- 5 niik. néhány nap alatt többet végez az ország, mint előtte évtizedekig.

Okosan é3 éretten cselekszik, es már lenet énekelni, vigadni is, iu-rt a rendőrök bújnak el.

Igen, ettől a naptól félnek, kiért minden dölyfös magabiztosságuk ellenére tudják, érzik, hogy eljön ez a nap, éppúgy, ahogyan eljött 43-ban,

10-ban, 55-ban, és ahogyan eljött századokkal korábban Dózsával és Kákóczi Ferenccel is.

Ez a nap nem holnap jön el. Holnap még rendőrök hadonásznak gumibotjukkal és kiszisták igyekeznek majd a "Talpra magyar" helyett jámbor népdalokat vagy - ha minden kötél szakad - a nemrég meg tiltott székely himnuszt énekeltetni, most még szorongani kell, a fegyver még az ő Kezükben van.

Hőst még hozzájuk látogat az osztrák kancellár és az angol külügyminiszter is. kost még a kívülálló nem is érti, miért csillog jobban a fiatalok szeme, mint annak előtte.

De az a nap eljön. Fa íiálha egyszer úgy jön el, hogy utána ne vér «S gyász legyen a magyar sorsa megint. Hátha eljön és velünk is marad, ugynogy akár el is feledhetjük és szabadon, vidáman tolonghatunk az utcán akár annak a napnak az évfordulóján, akár pedig egy jámbor bank-szünnapon is.

Különben pedig Sziasztok.

L_______________________________________________

_______________________________________

I -------—I