1987. március (14-31. szám) / HU_BFL_XIV_47_1

vényhozásba, de holnap ugyan kit találunk az ország kongó házában? legfeljebb a kormány kialvatlan tizedeseit. 48 és 56 árnyával igy leginkább csak egymást éltetjük. Ez a furcsa: Magyarországon ma a botladozó hatalom sem erős, és a nemzet ellenállása is gyönge. Ebben a politikai vákuumoan a harc a szimbólumokért folyik. Március jelképeit a tüntető fiatalság elvette a kommunista párttól, de még nem adta senkinek, még önmagának sem, és két március között eltűnik az utcáról.

Emlékezzünk! Tavaly októberben pár tucat ember ünnepelte a század nagy magyar forradalmát. Dicső közhely, hogy a 12 pont a máé is, es teljesitesükkel a. magyar történelem még ma is adós. Szeretném, ha a szabadelvű demokrácia több lehetne holnapra holmi archaikus tájszólás jellegzetes szófajánál.

Előbbre tartunk-e Ezékielnél? "Embernek fia, forditsd orcádat délre, és szólj dél felé, és prófétálj a déli mező erdeje ellen. És mondjad a dél erdejének, halld meg az Ur beszédét! így szól az Úristen: Imé, én tüzet gyújtok benned, hogy megemésszen tebenned minden zöldelő és aszó fát. Meg nem aluszik a lángoló láng, és megég amiatt minden orca déltől északig. És meglátja minden test, hogy én, az Ur gyújtottam meg azt, mert nem aluszik. És mondók: Ah, ah, Uram Isten! Erre ezt mondják nékem: Hát nem példabeszédekben beszélek?"

(- 2 j