1987. március (14-31. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
r ~ j lií&ö*S» oi 2.4/0 Little Rvssell Street, LONDON, WC.f. • Te/. Ot-^ao aí Zf> • &. Krasaé 26/1987 1987. március 16. Pozsgav Imre március 15-i ünnepi beszfede ^2 1848—as magyar dsmokratikus forradalom kitörésének évfordulóján uu~ dapesten, a Nemzeti Muzeum kertjében Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott ünnepi beszédet. A i^épszapaaság, a hagy ar Szocialista Munkáspárt napilapja Pozsgay Imre beszédének több mint kétharmad ‘részét nem közölte március lo-i beszámolójában. Az alábbiakban néhány olyan részletet teszünk közzé a magyar nemzet március lS-i számában publikált szövegből, amit a partlap nem tartott szükségesnek leközölni. Emlékezünk, | mert emlékeznünk kell a törté- ' ne Írni pillanatra, a vértelen pesti ] forradalom mámoros pillanaté- , , a maQVaJ ra! Emlékeznünk kell nemcsak a * ... . radikális márciusi ■ifjakra, ha- fels4badi5áT idején ^ 1044/45 — Az ember dolga, hogy sza- nem mindazokra, akik szintén #—!. 7 __ bad legyen, s ez a dolguk a nem- becsülettel akarták szolgálni zeteknek is! Ilyen egyszerű, ám „haza és haladás” ügyét előbb a nagyonis átütő erejű gondolat reformkorban, majd később a É3ttezae^fe^ménStai848 ^abadságharcban. Emlékeznünk a r^fdS£ó? fc*£ SŰStS* XS3S& üti8 foft ^ f bókra, az egész népre ható, ma- mát egészére is, mert csak így legszebb marxi népfrontos gával ragadó sodrása, ereje azért érthetjük a történelem szavát és gondolat kezdett ekkor í gazolodvolt ennek a gondolatnak, mert mert így érthető, hogy március n*: a, szociális forradalom csak a benne tudatosult a felismerés: í zászlai és kokárdái miért a nem- nép közvetlen részvételével gyanem vagyunk szabadok; s az ele- j zet egészének, s miért nem csu- korolt és felügyelete alá helyemi igény: lehessünk szabadok! pán egy rétegének vagy csoport- u®„ il? * tór«41Öu^lahOTT?fAa ^n* l6n<^ “ tulaJd°ría' A */abadsá°- íffiSr? tórt és Ttko^ózó házét alatti létből egy költő, aki a harcban egy egész nép minden tálam evámsáae alá rendelik ott legzseniálisabb feltalálók egysze- rendű és rangú embere hullatta . Klek. rűségével állította válaszút elé együtt a vérét, hogy a nemzet fel- *(,1 D az egész nemzetet: „Rabok le- emelkedhessél Nem sikerült ez 'ffizik gyünk vagy szabadok..." és a reformkorban békés eszközök- balhltoe sübyed, taalszlk felelős előbb a pesti nép, majd az egész kel és nem sikerült megvalósítani segruaata. ország zúgta rá a választ: .......ra- a legfőbb szándékokat vérrel, bök tovább nem leszünk!" És fegyverrel a szabadságharc tdeEurópához felsorakozva talpra ! Jén sem. állt a magyar, talpra állt az ország — mondta bevezetőjében Az abszolutizmus Pozsgay Imre. logikájából és a belőle kisarjadt Há az asszo1 politika esztelen gátlástalanságé- nyak ma Magyarországon nem bői következett, hogy Bécs nem akarnak utódokat hozni a világtudott időben felébredni. A sa- ra, mert nem vállalják a vele ját tehetetlensége taszította to- járó gondot, vagy mert nem bízvább a legrosszabb úton. Nem nak a jövőben, akkor ennek a Volt részünk vette észre a magyar reformkö- népnek nem is lesz jövője. Ha a rabságban, alávetettségben, féle- vetélések és reformerők komoly- felnőtt társadalom ma nem ké- \ lemben, és kényszerű megállói- ságát Nem vette észre ugyanak- Pe* példát adni arra, hogyan le- í vásban, több is annál mint ami kor a bennük rejlő lehetőségeit hét a magunk igényei szerint, a elégséges lett volna ahhoz, hogy W maga száméra is még elvisel- fnaptmfc erejéből életképes csa- i jól megértsük, mit jelent lei- hető megegyezésre, mert túlságo- ládot, ésszerű gazdaságot és a mai | szolgáltatott és kihasznált szegény «m bízott a jól bejáratott admi- emberhez méltó demokráciát te- | magyarnak lenni. Volt részünk nisztrációban és a fegyverekben. remtenl, akkor nem sok minden testvérháborúkban és testvémé- Hiába volt Széchenyi békességei marad utánunk amib<? utódaink pekkel vívott élet-halál harcok- megegyezéses reformprogramja; megkapaszkodhatnának. Ha fiában, sokkal több annál, mint hiába Wesselényi erőteljes re- talJai",k ma nem a holnapra kéamit ép lélekkel és öntudattal ál- formradikalizmusa; hiába Köl- * PfS.,8 hoinapr® kétalában elbírhatnak a népek. csey józan és mégis határozott színétnek fel általunk, akkor nemfigyelmeztetései; hiába a megyék csak a holnapot, de még a múllázongásai, az országgyűlési If- tunkat is elvesztegetjük., jak mozgolódásai, és hiába az európai környezet megegyezésre intő változása. Részint az abszolutizmus korlátoltsága váltotta ki a magyar nemzeti egységet, sodorta egy táborba rendre mindazokat, akik egyébként nemcsak vitatkoztak, de szemben is álltak í egymással a mindennapos politi- \ ' s~> kai küzdelmekben. _____________j [ _______ _ _______:__:___________________________ _______
