1987. február (9-12. szám) / HU_BFL_XIV_47_1

gffll 24/0 Littu Rw*»«ll Street, LONDONI, W-Ci • T«/. Oí-4*0 «< U • 0, Kra»*é 10/1987 1987. február 7. Az INCQNNU CSOPORT nyílt levele Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Pál Lénárd, központi bizottsági titkár 1055 Budapest Jászai Mari tér 1. Tisztelt Pál Lénárd úr! Művészeti csoportunk 1986 őszén nemzetközi kiállítást hirdetett és szerve­zett "A harcoló város" címmel az 1956-os magyar forradalom és szabadság- harc 30. évfordulója emlékére és tiszteletére. A felhívásra érkező külföldi pályaművek döntő többségét az országba való beérkezéskor jogellenesen eltüntették, más részét házkutatás során lefoglalták, a kiállítás szervező­it és rendezőit megfenyegették. A bemutatásra és árverésre szánt műalko­tásokat egy budapesti magánlakásban 1987. január 28-án művészeti szabálysértés címén a rendőrség lefoglalta és elkobozta. Ezzel a jogsértő eljárással kapcsolatban az alábbiakat hozzuk tudomására: 1. Festményeket, grafikákat, rajzokat, művészi fotókat hatóságilag lefoglalni, elkobozni és megsemmisíteni nem mindennapi feladat. Alkotások megszüntetését elrendelni és végrehajtani bátorság, de egyben ostobaság dolga is. A civilizált közvéleményt bárhol a világon joggal felháborítják és mélyen nyugtalanítják az ilyen esetek. A védtelen kultúra elleni bru­tális támadást nyíltan és cinikusan végrehajthatják féktelen nemzeti szo­cialisták, eszeveszett katonai diktatúrák, hisztérikus totalitariánus rezsi - mek, de semmiképpen nem egy demokratikus jogállam liberális intézményei. 2. A szélsőségekre hajló marxista ideológia ezzel a tettével ismét elveszett presztízsét temette. A totalitásra törő politikának meglett az eredménye. Évtizedek nem hitt a gazdasági törvények önállóságában, nyílt beavat­kozásának tapasztalhatók nyomorúságos következményei. Ez a téves poli­tika nem hisz, nem akar hinni a kultúra autonómiájában sem. Ennek ka­tasztrofális hatásai - mint azt esetünk is bizonyította - egyre nyilvánva­lóbbak. 3. A nemzeti kultúrát, ezen belül az alkotóközösségek helyzetét, munká­juk körülményeit, jogi kereteit nem érintették a népgazdaságban tapasz­talható felszínes és következetlen reformok sem. Ebben a mozdulatlan közegben a művészet politikai és jogi szabályozóinak döntő többségét az 50-es évek elején alkották. Ezek elavult, sztálinista szelleme és gyakor­lata, mint a cselekvésképtelenség depressziója kísért mindenütt. 4. Valljuk, hogy demokrácia, de még az úgynevezett demokratizmus sem képzelhető el autonóm kultúra, szuverén művészeti tevékenység nélkül. Hiszünk egy decentralizált, pártideológia és állami beavatkozás nélküli, cenzúrázatlan művészetben. Ennek szellemében érthetetlen és sértő bár­miféle művészeti szabálysértés léte és gyakorlata. Ez az autokrata hiva­tali szemlélet ellenkezik a művészet szabadságába vetett meggyőződésünk­kel.

Next

/
Thumbnails
Contents