1987. január (1-5. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
®ffll 24/0 littu R«»*ell Street, LONDONI, WCl ■ UI.Ol-M a< u ■ G. KronÁ 3/1987 1987. január 20. Az INCONNU programnyilatkozata A budapesti INCONNU független művészeti csoport január 15-én az alábbi programnyilatkozatot tette közzé: KÉNYSZER VAGY ILLEGALITÁS - Gondolatok a politikai művészetről 1. Mivé lett a művészet? Hová lett önmagáért való fenséges szárnyalása és lázadása, klasszikus arisztokratizmusa, szentimentális erkölcse, a szépielkek bája és romantikája. Úgy tűnik, Nietzsche "uj ember"-e mint egy kegyetlen uj kor hírnöke végleg távoli feledésbe sodorta. "Élj veszélyesen!" - harsog a XIX. századtól napjainkig a művész alapvető és meghatározó eszménye. "Élj veszélyesen! " - parancsolja egy hang, pedig az önmegvalósitás küzdelme veszélyes tett. "Tedd félre avitt korok kétes Ízlését és értékét, müveid a tiltottat, a kegyetlenség realizmusát!" A XX. század közepére a realizmus maga lett kíméletlenül kegyetlen. A veszélyes lét művészi ábrázolása egyenlővé vált a köznapok drámai sorsának ábrázolásával. A pragmatikus művész, akit a megismerés mámora taszít újabb ismeretlen területek felé, saját zaklatott létében ás ütlegelt testében találta meg az uj eszme és anyag veszélyes céltábláját: "Kerülj kétségbeesett és kilátástalan ellentétbe a világgal! Szegülj szembe, rombold le a hitelét vesztett hitet és a merev dogmákat! Sértsd meg tested! Légy az uj ember uj vallásának őrült fanatikusa!" A művész tudja, az "élj veszélyesen" elve ellenkulturát szül, ellentétes irányba feszit, elszakad az elfogadott normáktól. Elmozdul, miközben ellenszegül. Szándéka instabilitást eredményez. Áthág, felborit minden rendet, hogy a maga teremtette értéket újra megostromolja. A művész tudja, a kultúra dialektikájának alapja a számonkérés, és ő kegyetlenül kérdez, mert ő hivatásos bajkeverő. 2. A zsák megtalálta foltját. Marcuse "egy dimenziós ember"-e rátalált az egy dimenziós állami kultúrára. Az államosított agyvelők kulturális trendjét totális kisajátítás mozgatja. Intézményesített keretek közt tilt, tűr, támogat. Az ellenőrző éS fegyelmező cenzor hamuszürke arcok és gondolatok között észrevétlen beépül az alkotó agyába: "Tűrj és hallgass!" - suttogja korbáccsal kezében. Ebben a mozdulatlan harmóniában szembetűnő a párhuzamos, esetleg ellentétes kulturális alternatívák nyomasztó hiánya. A to- talitariánus kultúra eszménye a tekintély elvére épülő alárendelt, szolgai létforma. Nyilvánvaló, hogy ezek a mesterséges, megdermedt építmények csak a már meglévőt másoló^ __________________________ _________
