Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT FELÉPÍTÉSE
összefoglalva és ki is bővítve, statutumban szabályozta a hegyrendészetet. Elrendelték, hogy a belső tanácsból választani kell egy hegybírót, ő lett a későbbi főhegybíró, a külső tanácsból öt hegybírót, akik alárendelt (subalternus) hegybírák lesznek. A (fő)hegybírónak jelentették a hegykerülők a rosszul megművelt szőlőket, s neki kellett a hanyag vincellért vagy szőlősgazdát megbüntetni. Pálcázásra ítélhették azt a vincellért, aki a limitált napszámbérnél magasabb bért, ételt és italt adott a munkásoknak, vagy aki korhely életvitelével okozott károkat. Az alárendelt hegybírák feladata lett, hogy a kerülők segítségével ellenőrizzék a szőlőpásztorokat, akiket hanyag munkáért pálcára, vasra veretésre és a kár megtérítésére ítéltek. 20 0 Az 1760. évi szabályozás magában foglalta az 1748. évi rendelet szövegét, de azt pontosabbá tette. Nem terjedt ki az - itt már fő- és subalternus - hegybírák igazgatási hatásköre a ,.feljebb való" gazdákra, tisztekre, valamint a nemesekre, fölöttük a magisztrátus ítélkezett, ha vétkeztek és 12 rénes forintra büntette őket. Minden egyes szőlőmunka végeztével a hegybírák a kerülőkkel együtt kötelesek voltak végigjárni a szőlőhegyeket, s a munkavégzés minőségét barázdánként megvizsgálni, a rosszul müveiteket megjelölni, az esetet jelenteni a főhegybírónak, aki a vétkes gazda vagy vincellér felett bírótársaival ítélkezett. A hegybírák feladata volt a szőlőhegyen kárt okozók, tolvajok, gyújtogatok, rongálok megbüntetése, továbbá a szőlőpásztorok felfogadása, azok beosztása, ellenőrzésük is a kerülők segítségével. A szőlőt telepíteni szándékozó gazdáknak jelentkezniük kellett a főhegybírónál, aki a subalternus hegybírák jelenlétében megtekintette a telepítésre szánt helyet. Ezután a főhegybíró jelentést tett annak a földesúrnak, akinek területén volt a terület, s a földesúr engedélyezte a szőlő szaporítását. A hegybírák feladata volt a szőlőszomszédok között lévő egyenetlenkedés, veszekedés, kártétel megvizsgálása és az ítélethozatal is, amiért egy rénes forintot szedtek be a pereskedőktől. Ha a hegybíró követett el kihágást, vagy nem látta el 201 megfelelően feladatát, akkor a város magisztrátusa büntette meg. A városi tanács által 1772-ben hozott, de Eszterházy Károly püspök által jóváhagyott szabályzat jóval nagyobb beleszólási jogot biztosít a földesúrnak, mint az előző két statutum. Már csak három hegybírót engedélyez, akik közül a főhegybírót választja a tanács, a két subalternus hegybírót pedig a földesúr nevezi ki. Ha a pörlekedő szomszédok nincsenek megelégedve a hegybírák, majd a városi magisztrátus ítéleteivel, akkor a földesúrhoz fordulhatnak panaszukkal. A hegybírák kötelességévé teszik, hogy a szőlőhegyek ügyeiről protocollumot vezessenek. 20 2 1785. október 28-án a tanács beadvánnyal fordult a földesúrhoz a hegyrendészet ügyében. Ez érintette a hegybírók tisztségét is, annyiban, hogy a 20 0 HML Eger v. ir. V-l/b/34. B. XXIV. a. 12. 20 1 HML Eger v. ir. V-l/b/48. B. XXXIV. a . 5., 8., 9., 32., 33., 55., 59. 20 2 HML Eger v. ir. V-l/b/71. B. XLIX. a 126. A hegybírák által vezetett jegyzőkönyvek közül egy maradt fenn 1772-1774-ből, melynek levéltári jelzete: HML Eger v. tjkv. Vl/a/33. 59
